Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Szegedi Péter: "Futballvidékiség" a két háború között. A keleti régió V/1149
„FUTBALL-VIDÉKISÉG" A KÉT HÁBORÚ KÖZÖTT 1165 Szombathely nem tartozott a veszélyes területek közé, bár 1928 novemberében az üjpesti labdarúgókat sár- és kődarabokkal dobálták meg.4 6 Debrecen mellett Miskolc és Szeged is sok kritikát kapott szurkolói viselkedése miatt. A Nemzeti Sport szerint „Szegednek [...] van egy specialitása. A tribün egyik sarkát mindig okkupálja egy csoport, mely a játék megkezdésének pillanatától kezdve hangos megjegyzésekkel kísér mindent. Természetesen az idegen csapatot kevésbé udvarias kifejezésekkel illeti, mint a hazait és bármi történik, mindig az idegent szidja, a hazait buzdítja. Ez a sarok nemcsak fanatikus, de túlságosan elfogult s még nincs annyi sport-intelligenciája, hogy elfogultságát szégyenlené. A pesti bírót — úgy látszik — elvből gyűlölik ezen a sarkon és sohasem vizsgálják, hogy szabályosan ítélkezett-e, hanem csak szidják, kifütyülik, tüntetnek ellene."47 Miskolcon rendszeresen kövekkel dobálták meg a vendégcsapat játékosait,4 8 Debrecenben a bírókat kergették meg a mérkőzések után. Bár teljesen nem szűntek meg az erőszakos cselekmények, már a profizmus első éveiben sikerült az összetűzések számát lecsökkenteni, az 1930-as években már csak a pályákon kívül kellett a rendőröknek a drukkereket megfékezni. A szövetség radikális fellépése éppen egy debreceni eseményhez kapcsolódott. A Bocskay 1927-ben feljutott az első osztályba és a negyedik (!) hazai mérkőzésen (a Sabaria — tehát egy vidéki csapat — ellen!) kitört a botrány. A szombathelyi játékosokat a pályára vonuláskor apró kaviccsal és almával dobálták meg, a félidőben pedig több futballistát leköpdöstek és megrugdostak. Amikor az egyik debreceni játékos ellen szabálytalankodtak, a sértett labdarúgó apja áttörte a rendőri kordont, berohant a pályára és esernyőjével megütötte a bírót.4 9 A Professzionista Labdarúgó Szövetség azonban sokkal erélyesebb volt, mint a kerületi. A mérkőzést követően a szövetség ultimátumot intézett a vidéki egyesületekhez: „Utóbbi időben egyre több panasz érkezik szövetségünkhöz az egyes vidéki pályákon lebonyolításra kerülő mérkőzések alkalmával a közönség viselkedése, a mérkőzés megrendezése körül eszközölt óvintézkedések elégtelensége, valamint a vidéki pályáknak, illetve azokon mérkőzést rendező egyesületeknek és a rend fenntartását biztosítani hivatott tényezőknek nemtörődömsége miatt, aminek következménye több helyen az lett, hogy a vendégcsapatot a brutálisan sértő kifejezések özönével halmozták el, sőt tettleg inzultálták is, a mérkőzést vezető bírót pedig oly módon illették terrorisztikus fenyegetésekkel, hogy a mérkőzés objektív levezetéséhez szükséges higgadtságát el kellett, hogy veszítse, sőt vele szemben tettlegességre is vetemedtek. [...] Amennyiben a most panasz tárgyává tett jelenségek ismétlődni fognak, szövetségünk illetékes szervei... a rend helyreállítására irányuló törekvésének a pályák felfüggesztésével (kiemelés tőlem — a kerületi alszövetség soha sem szánta rá magát hasonlóan radikális lépésre — Sz. P) fog érvényt szerezni."5 0 A felhívás meghozta a kívánt eredményt, ezután 46 Nemzeti Sport, 1928. 11. 26., Dunántúli Estilap, 1928. 11. 27. 47 Nemzeti Sport, 1926. 10. 20. 48 A Nemzeti Sport beszédes címet viselő cikke (1933. 10. 17.): „Az Attila tehetetlen a kődobálókkal szemben". 49 Jellemző, ahogyan a Sabaria elnöke (Kopfensteiner Manó) elítélte a debreceni szurkolókat: „Az ilyen esetek nem szolgálnak a vidék javára, hiszen tudjuk, hogy bizonyos körök mennyire lesik és várják ezeket az alkalmakat, hát miért szolgáltatjuk ki nekik magunkat?" (Tiszántúli Hírlap, 1927. 10. 21.) 60 Tiszántúli Hírlap, 1927. 10. 23.
