Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Szegedi Péter: "Futballvidékiség" a két háború között. A keleti régió V/1149
1164 SZEGEDI PÉTER dőrök rohannak elő s kivont karddal kergetik el a verekedőket s mentik meg Polaneczkyt. Egyesek késsel is hadonásztak. A közönség nem akar tágítani a pályáról, mire a rendőrség és a bíró, látva az izgatott hangulatot, beszünteti a mérkőzést tizenkét perccel hamarább. A DVSC, a bíró és a kísérők csak rendőri fedezet mellett tudták elhagyni a pályát." Nyírvidék, 1925. október 20.: „A második félidőben az erélytelen Havas bíró még bátrabbá vadította a debrecenieket, ami Polaneczky (DVSC) részéről újabb pofonban és rúgásban nyert kifejezést. Az áldozat természetesen a nyíregyházi kapus volt, aki Barth helyett (ő az első félidőben sérült meg - Sz. P) állt a háló elé. A közönség azonban megelégelte a dolgot, berontott a pályára és meg akarta lincselni Polaneczkyt, aki azután a futásban keresett menedéket. Esz nélkül rohant a pálya mellett lévő kukoricáson keresztül a fűtőház felé, a közönség pedig utána. Izgalmas hajsza kezdődött. Polaneczky nem vette észre, hogy egy drótkerítés is van előtte s annak teljes rohammal nekiment. Ez volt a veszte, mert így utolérték és alaposan megpofozták. Az erélyesebb népítéletnek Gödölle Béla rendőr felügyelő vetett véget, aki jóformán az agyonveréstől mentette meg a hallatlanul durván játszó vasutast. A rendőrség természetesen a mérkőzés további folytatását betiltotta. Helyes volna, ha az illető egyesület játékjogának megvonása iránt felterjesztést intéznének a belügyminiszterhez, mert ezeket a rendszeresen megismétlődő brutalitásokat tűrni tovább nem lehet." Kelet-Magyarországon nem sikerült tartósan véget vetni az erőszakos cselekményeknek, bár a román megszállás utáni egy-két év nagy verekedéseinek máinem volt folytatása. A labdarúgó szövetség, de főképp a rendőrség erélyes fellépésének köszönhetően a fővárosban szinte teljesen sikerült visszaszorítani a futballmérkőzéseket övező erőszakot, így amikor a profizmust bevezették, valószínűleg Budapesten úgy gondolták, hogy a vidéki városokban is nyugodt mederben fognak zajlani a mérkőzések. Nem így történt, a fővárosi csapatok megjelenése hihetetlen indulatokat váltott ki a vidéki drukkerekből, amit Budapesten úgy kommentáltak, ahogyan a debreceniek néhány évvel azelőtt a nyírségi drukkerek kilengéseit. 1926 végén így írt a debreceni sajtó: „Az utóbbi időben naponta jelennek meg cikkek a fővárosi sportlapokban, amelyek Debrecent úgy állítják be a közvélemény előtt, mintha itt a sportemberek és a közönség valami ázsiai néptörzs harcmodorában (kiemelés tőlem - Sz. P) viselkedne a mérkőzéseken."4 3 A debreceni sajtó is elismerte, hogy a helyi drukkerek igen heves vérmérsékletűek, azonban ezt többször is azzal magyarázták, hogy „a debreceni közönség rendkívül igazságszerető."4 4 A botrányok azonban nemcsak a hajdúsági várost jellemezték. A Nemzeti Sport 1927-ben arról írt, hogy „a vidéki városok közönségére jóformán minden bíró panaszkodik s annak terrorisztikus viselkedését hangoztatja. A vidéken járt fővárosi csapatok csaknem mind és mindig azzal a panasszal térnek vissza a fővárosba, hogy a bírákat befolyásolja a közönség viselkedése."45 Egyedül 43 Keletmagyarországi Sporthírlap, 1926. 12. 13. 44 Farkas Lajos: Nyílt sportlevél barátomhoz, dr. Naiv Balekhez. Helyben. In: Debreceni Független Újság, 1932. november 24. 45 Nemzeti Sport, 1927. 10. 19.
