Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Szegedi Péter: "Futballvidékiség" a két háború között. A keleti régió V/1149
1160 SZEGEDI PÉTER 3. A vidékiség jelentéstartalmainak változása a keleti régióban Debrecenben 1902-ben adták át az első labdarúgásra is alkalmas pályát és két labdarúgócsapat is alakult. Az 1867-ben alapított Debreceni Torna Egyletben és a MAV Műhely vasutasai által ebben az évben alapított Egyetértés FC-ben (1912-től Debreceni Vasutas Sport Club) is ekkor kezdtek futballozni. Míg azonban Budapesten egyre jelentősebb közönség előtt játszották a mérkőzéseket, addig Debrecenben — érdeklődés hiányában — szinte évről-évre újra kellett szervezni a csapatokat. Jellemző, hogy amikor 1909-ben (!) az Egri AC Debrecenben mérkőzött a DTE-vel, a találkozóra mindössze 40-50 ember volt kíváncsi.29 A DTE 1910-ben belépett az MLSZ-be, s először vett részt debreceni egyesület a kerületi bajnokságban: a debreceniek kassai, miskolci, nagyváradi, eperjesi és sátoraljaújhelyi egyesületekkel mérkőztek. Egy év múlva már kisebb volt a kerület, a keletmagyarországi bajnokság nagyváradi alosztályában öt nagyváradi és négy debreceni, az ungvári alosztályban két szatmárnémeti, egy-egy nyíregyházi, kisvárdai és ungvári egyesület vett részt. Debrecen és Nagyvárad — a keleti kerület két vezető városa — versengésének azonban az első világháború véget vetett. 1920 után a határmódosítások következtében a keleti labdarúgó-kerület területe lecsökkent, a bajnoki címért nyíregyházi, debreceni és kisvárdai egyesületek játszottak. Az 1920/2 l-es bajnokságban még egyértelmű volt Debrecen fölénye, bár már ekkor is előfordult, hogy a nyíregyháziak mérkőzést nyertek debreceni csapat ellen. Nyilvánvaló volt, hogy az új bajnokságban (amelyben ráadásul először játszott egymás ellen debreceni és nyíregyházi egyesület), a Debrecen-Nagyvárad rivalizálást a Debrecen-Nyíregyháza párharc fogja átvenni. Ez a küzdelem azonban lényegesen különbözött a világháború előttitől, két szempontból is: 1. Egyrészt 1914-ig két hasonló nagyságú és pozíciójú (vagyis egyenrangú) város egyesületei küzdöttek a bajnoki címért, két olyan település, mely már több évszázad óta meghatározó szerepet töltött be a régió politikai, gazdasági, vallási életében. Az 1920-as évek elején azonban a helyzet gyökeresen megváltozott: Debrecen ellenfele az „ősi" Nagyvárad helyett a „modern" Nyíregyháza lett. Az a Nyíregyháza, mely csak néhány évtizede lett — Nagykállót váltva — Szabolcs vármegye székhelye, s amely bármennyire is fejlődött dinamikusan (tegyük hozzá, elsősorban korábbi önmagához képest, és a nyíregyházi polgárok szemében) nem volt egyenrangú Debrecennel (a hajdúsági városban több mint kétszer annyian laktak, mint Nyíregyházán). Jellemző, hogy a két város között rivalizálásról (nemcsak a sportban!) elsősorban Nyíregyházán beszéltek, a debreceniek nem igazán tekintették a szabolcsiakat komoly vetélytársnak. 2. Másrészt megváltozott a futball társadalmi szerepe. Lényegesen több egyesületben, s az első világháború előtti időszakhoz képest nagyságrendekkel többen futballoztak, és nagyobb volt a nézők érdeklődése is a mérkőzések iránt. Míg 1910 körül sokszor csak néhány néző előtt játszották a mérkőzéseket, addig 1920 után akár több ezren is ellátogattak egy-egy találkozóra. A sportág egyre markánsabb népszerűsége megváltoztatta a sportegyesületek arculatát is, a vezetőségi tagok között egyre gyakrabban tűntek fel a helyi közigazgatási, politikai, gazdasági elit prominens képviselői is. A sport (és elsősorban a labdarúgás) a mindennapok 29 Debreceni Független Újság, 1909. 10. 05.
