Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Szegedi Péter: "Futballvidékiség" a két háború között. A keleti régió V/1149
„FUTBALL-VIDÉKISÉG" A KÉT HÁBORÚ KÖZÖTT 1159 önmaga „vonult vissza", azaz lépett vissza a bajnokságból, ezután következett a Hungária (1940),2 5 majd az MTK (1941) ellehetetlenítése illetve betiltása, végül az ország összes egyesületének „árjásítása" (1942).2 6 Nem volt könnyű a baloldali munkás-sportegyesületek helyzete sem. A Vasast először fel akarták függeszteni, mivel bejelentés nélkül játszottak Pesterzsébeten (a Vöröskereszt javára...), később a klub élére miniszteri biztost neveztek ki, nevét pedig Kinizsire változtatták.27 1944-ben minden olyan sportegyesületet feloszlattak, melyek nem igazolták tagjaik származását, vagy „működésük nem volt összeegyeztethető a kereszténynemzeti szellem követelményeivel."2 8 4. Növekedett a vidéki egyesületek száma a bajnokságban, de akárcsak a főváros esetében, itt sem a „régi" vidéki klubok — vagyis nem a profi Sabaria, Attila, Somogy stb. — töltötték fel az első osztályt. Azokban a városokban, ahol eredetileg is volt profi egyesület, helyüket cégsportegyesületek vették át. Szombathelyet a Sabaria helyett a vasutas (tehát amatőr) Haladás képviselte az első osztályban. Debrecenben ugyanez a folyamat zajlott le, vagyis egy profi egyesületet (Bocskay) egy vasutas klub (DVSC) váltott. 1941-ben Szegednek már két élvonalbeli csapata volt, a SZAK mellett a Szegedi Vasutas. A miskolci Attila helyét a Diósgyőri Vasgyár (DIMAVAG) csapata vette át. Ekkor került az első osztályba több kisvárosi cégsportegyesület is, így 1935-ben a Salgótarjáni Bányász, 1938-ban a Szolnoki MÁV 1940-ben a Tokod (!). 5. A vidéki egyesületek számának növekedését azonban döntően nem a vidéki cégsportegyesületek megjelenése okozta. A határmódosítások következtében visszakerült városok labdarúgócsapatait több esetben azonnal az első osztályba sorolták be (aminek jogosságát néhány — az élvonalbeli tagságért évekig küzdő, s azért komoly anyagi áldozatokat hozó — egyesület megkérdőjelezte). Élvonalbeli csapat lett a Kassa, majd a Nagyvárad és a Kolozsvár, végül az Újvidék. Az átalakulás „drámai" voltát jelzi, hogy az 1943/44-es bajnokság 16 csapata között mindössze három olyan volt (Ferencváros, Újpest, Kispest), amely az utolsó profi bajnokságban — az 1934/35-ösben — is szerepelt. Sem azelőtt, sem azóta nem fordult elő, hogy az első osztály mezőnye kevesebb mint egy évtized alatt ilyen mértékben kicserélődjön! A korábbi évekhez képest a vidéki klubok azonban nemcsak számukat tekintve erősödtek meg. A második világháborúig egyedül a Bocskay állhatott vidékiként dobogóra, 1934-ben. Az 1940/41-es bajnokságban a Szeged bronzérmes lett, egy évvel később példáját követte a Szolnoki MÁV 1942/43-ban a Nagyvárad lett a második, a következő évben pedig bajnok, ügy, hogy a harmadik helyet is vidéki csapat, a Kolozsvár szerezte meg. 25 A magyar sportvezetés jó tanítványnak bizonyult: ahogy Bécsben az Austria Wien-t, úgy Magyarországon a Hungáriát akarták arra kötelezni, hogy új vezetőséget válasszanak meg. Az Austria ezt megtette, a Hungária önmagát oszlatta fel (Rejtő László: i.m.: 66-67). 26 A Nemzeti feloszlása: Nemzeti Sport, 1939. 11. 10.; a Hungária feloszlása: Rejtő László: i.m.: 66-67., az MTK betiltása: Nemzeti Sport, 1941. 03. 23.; a sportegyesületek teljes árjásítása: Debreceni Újság - Hajdúfold, 1942. 02. 28. 27 A Vasas elleni támadások: Nemzeti Sport, 1944. 04. 18., 1944. 04. 21. 28 Nemzeti Sport, 1944. 05. 12.
