Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Bebesi György: Vlagyimir Mitrofanovics Puriskievics. Az orosz szélsőjobb vezére a 20. század elején V/1125
VLAGYIMIR MITROFANOVICS PURISKEVICS 1141 helyettese volt csak Dubrovin mögött, ambiciózus karrierista személyisége nem tudta sokáig elviselni a másodhegedűs szerepet. 1907 novemberében még aζ ONSZ vezetői közös nyilatkozatot bocsátottak ki, amelyben hangsúlyozták, hogy „...bármennyire durvák is a Szövetség vezetőinek egymással való kapcsolatai, azok nem lehetnek hatással a Szövetség ügyeire,"73 nem sokkal később decemberben az SZRN elnöksége mégis visszavonta Puriskevics meghatalmazását és arra kényszerítette, hogy elhagyja a Szövetséget. A besszarábiai kisnemes elvesztette a párton belül folyó hatalmi játszmát, de a vereségbe természetesen nem törődött bele.. Már 1908 februárjától követőivel együtt ellenzéki csoportot hozott létre a II. Monarchista Kongresszuson belül, fellépésük azonban nem volt eredményes. Ebből az ellenzéki magból szervezte meg 1908-ban a Mihály Arkangyal Népi Szövetségét, (Narodnij Szojuz Imenyi Mihaila Arhangela)74 amelynek most már abszolút egyszemélyi vezetője volt, és új szervezete segítségével megkísérelte ellenőrzése alá vonni a kormányzóságokat és a minisztériumokat. Az Orosz Nép Szövetsége Puriskevics kiválása után két évvel tovább hasadt, mind Dubrovin, mind Markov 2. megalapította saját szervezetét, de az ONSZ elnevezéshez mindketten ragaszkodtak.75 A 10-es évek elejétől kezdve jelentős pénzek és energiák mentek el az egymással való küzdelemre, egyébként a még korábban egységes szövetségben sem voltak ritkák a nyilvános verekedések,7 6 mindezek következtében a részeire szakadt, egymással is szembenálló szervezetekre bomlott mozgalom lassú hanyatlásnak indult. Ehhez hozzájárult a sztolipini reformokat követő átmeneti stabilizáció, a forradalmi mozgalmak apálya, a társadalom elfáradása, s nem utolsó sorban az udvar sem érezte már támogatásukat feltétlenül szükségesnek. 1911-ben a Bejlisz ügy kapcsán megkísérelték még egyszer az antiszemitizmus tüzét újjáéleszteni, de az elhúzódó per látványos kudarcot hozott számukra, Sulgin fellépése pedig élesen megosztotta a szélsőjobbot, 1913-ban a bíróság pedig felmentő ítéletet hozott.77 Ugyanebből az évből már egyenesen olyan zemsztvo iratot is ismerünk, amelyben a kormányzósági vezetők a központi hatalomtól a helyi feketeszázas szervezetek megfékezését kérik.7 8 72 RFP 40. Zsegyenyev, a feketeszázas művek kiadója jegyezte le, hogy Puriskevics a birtokában lévő listákkal és számlákkal zsarolta saját feketeszázas vezetőtársait, ilyen eset volt például, amikor Puriskevics szűkebb pátriájának, Besszarábiának egyik vezető lapja, a „Besszarabszkaja Zsizny" — egy váltóhamisítási ügy kapcsán — amelybe Puriskevics családja is belekeveredett - kellemetlen információt kívánt közzétenni róla. A cikk végül is nem jelent meg. Vö: Trubeckoj, Β.: Iz isztorii periodicseszkoj pecsati Besszarabii. (1854-1916) Kisinyov, 1968. 73 PIR: 327. 74 A Mihály Arkangyal elnevezés egyidejűleg utalt a gonosszal szemben védelmező népies szentre és a Romanov-ház első uralkodójának nevére. 75 Laqueur: i. m. 124. 76 RFP 32.. Feljegyezték, hogy 1910-ben a különösen heves természetű és nagy fizikai erejű Markov 2., (aki például arról volt híres, hogy a fejével betört egy bezárt tölgyfa kaput) összeverekedett Nyikolszkij professzorral a titkos pénzek elosztása miatt, és a szövetség nőtagjainak kellett őket szétválasztaniuk. 77 Az ún. Bejlisz ügyet több kutató alaposan körbejárta már, pl. Tager, Α.: Carszkaja Rosszija i gyelo Bejlisza, Moszkva, 1996. (az 1936-os eredeti reprintje) vagy Sztyepanou, Sz.: Csornaja Szotnya ν Rosszii. Moszkva, 1992. Az utóbbi évek publikációi közül figyelmet érdemel: Kende Tamás: Vérvád című könyve. Bp. 1995.
