Századok – 2001

KÖZLEMÉNYEK - Bebesi György: Vlagyimir Mitrofanovics Puriskievics. Az orosz szélsőjobb vezére a 20. század elején V/1125

1142 BEBEST GYÖRGY Valódi nagy változás a háború kitörésétől következik be Puriskevics személyiségében és gondolkodásmódjában. Természetesen teljes politikai súlyával támogatta a háborús elképzeléseket, ugyanakkor 1914-es antigermán kirohanásaival újabb ellenségeket szerzett magának, ezúttal az udvar német származású köreiből, sőt magára haragította régi harcostársát, Markov 2.-t is, Puriskevics ugyanis a német keménykezű állam bűvöletében élő feketeszázas társaitól eltérően közismerten anglofil volt. Még az év elején megváltoztatta a MASZ alapszabályzatát, amely eredetileg különböző kiváltságokat tartalmazott a szövetség német származású tagjai számára. Kemény vitába keveredett Bulacellel, aki germánofil beállítottságából fakadólag azt fejtegette egyik cikkében, hogy II. Vilmos nem felelős a német csapatok által a fronton elkövetett borzalmakért. Mint Maklakov írja visszaemlékezéseiben: „A háború megváltoztatta Puriskevics alapvonásait. Neki most már nem az alkotmány gyűlölete, nem az alkotmányosság elleni harc, hanem a lángoló patriotizmus volt az alapeleme. Ο semmiképpen sem jött volna Hitlerrel Oroszország ellen."79

1914-ben a háború kezdetétől fogva megszakított mindennemű párttevékenységet, megkérte közös ismerőseiket, hogy ismertessék össze Miljukowal8

0

és úgy döntött, hogy kimegy gyakorlati munkát végezni a frontra."8

1

1914-től szükségtelennek ítélte a különböző kongresszusokat és gyűléseket, mert szerinte háborús időkben bármiféle gyűlésnek csak egyetlen témája lehet, mégpedig a hadsereg folyamatos ellátásának biztosítása. A Duma képviselőjeként lelkesítő hatású beszédeket mondott a lövészárkokban a katonák előtt, különvonatával végiglátogatta a hadszíntereket, szerelvényében elsősegélynyújtó helyet rendezett be, élelmiszer és hadfelszerelési kiegészítést, utánpótlást szállított. Bár korábban úgy tartották, hogy politikai tevékenységével teljesen felhagyott, Sztyepanovnak adatok kerültek a birtokába, amelyek bizonyítják, hogy fronton történő „fellépéseit" feketeszázas propagandaanyag terjesztésére is felhasználta.8

2

1916-ban megválasztották „Az Orosz Térképtársaság" elnökévé, amely célul tűzte ki a győztes háború utáni orosz birodalmi határok megállapítását, és az orosz nép érdekeinek védelmét a háború lezárását követő békekonferencián. Ám hiába igyekezett mindent megtenni Oroszország győzelméért, éppen frontélményei értették meg vele, hogy a cári abszolutizmus képtelen az országot és a hadsereget hatékonyan működtetni. Képtelen a katonák tisztességes felszerelésére és ellátására, (átlagosan két katonára jutott egy puska), képtelen az ország érdekeit hatékonyan képviselni, és mindezekből számára is nyilvánvalóvá vált: az abszolutizmus csőd-78

RFR 57. A kötet idézi a kisinyovi kormányzóság 1913. évi zemsztvo gyűlésének jegyzőkönyveit, amelyekben a feketeszázak „mint műveletlen káros elemek, a falvak alja, huligánok, betyárok, tolvajok, fosztogatók, gyújtogatok, sötétmúltú elemek" - kerültek megemlítésre, s a zemsztvo felirat felkéri a kormányzóságot a megfékezésükre. 79

Néhány egykori feketeszázas emigráns a 2. világháborúban ezt megtette, rájuk utal Maklakov. In: PIR. 333. 80

Liberális politikus, a kadetpárt vezéralakja, később az Ideiglenes Kormány külügyminisztere, jelentős történetíró, forradalom utáni éveit Amerikában töltötte. 81

In: PIR. 334. 82

Sztyepanov, Sz: Puriskevics, V M. In: PPR: 491.