Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Bebesi György: Vlagyimir Mitrofanovics Puriskievics. Az orosz szélsőjobb vezére a 20. század elején V/1125
1140 BEBEST GYÖRGY iskolákban a második forradalom előkészítése folyik. 1910 márciusában három egymást követő napon felszólalt e tárgykörben és akkora botrányt váltott ki, hogy hét képviselőt ki kellett vezettetni felszólalása alatt, hogy azt be tudja fejezni.69 Még a szélsőjobboldali frakció is olyan határozatot hozott, hogy az újabb skandalumok elkerülése érdekében cenzúrázni fogja Puriskevics beszédeit, és felkérték, hogy az egyetemi kérdéshez ne szóljon többé hozzá. Puriskevics az egyetemen kívül is erősíteni kívánta a szélsőjobb befolyását, ennek érdekében vidéken „népművelő közösségeket" hozott létre, ezen kívül megkísérelte a tankönyvkiadás és a sajtó fölötti ellenőrzést is megszerezni, valamint ezek érdekében ösztönözte a dumát „hazafias törvények" megalkotására. A fentiekből nyilvánvalónak tűnik, hogy a „közéleti" Puriskevics teljeskörű kontroll, és a szélsőjobb befolyása alá kívánta vonni az orosz társadalom minél szélesebb szeletét oly módon, hogy mind a helyi, mind pedig a központi hatalomban a cenzori és a mecénási szerep váltogatásával illetve egyidejű alkalmazásával függőséget hoz létre, s egyúttal erőteljes pressziót is gyakorol az abszolutizmus látható intézményei, és láthatatlan pénzei segítségével a legfontosabb testületekre és területekre. Ezekkel az eszközökkel és módszerekkel egyrészről ideológiai értelemben homogenizálni akarta az orosz társadalmat, másrészről természetesen az abszolutizmus bázisának minél nagyobb mértékben történő kiszélesítését kívánta elérni, párhuzamosan az önkényuralom-ellenes erők forrásainak felszámolásával, befolyásuk gyengítésével. Inkább egy orosz nyelvészeti dolgozat, vagy egy mondagyűjtemény keretébe illenek azok a történetek, amelyek Puriskevicsről a népi antihősről saját korában közszájon forogtak, nevét például beépítették az orosz káromkodások egyébként igen gazdag rendszerébe.7 0 A mozgalom hanyatlása, Puriskevics és az első világháború Bár Puriskevicsnek megszámolhatatlanul sok ellensége volt, hamarosan szembekerült saját jobboldali társaival is — egy részükkel azért, mert még nála is szélsőségesebbek voltak, (Illiodor7 1 szerzetespap lehet erre a példa) — más részükkel pedig anyagi természetű okok miatt, az illegális rubelmiilókból történő részesedés okán különbözött össze. Ezeket a fekete pénzeket egyébként Puriskevics arra is felhasználta, hogy a kifizetésekről készült titkos listákkal vezetőtársait sakkban tartsa.7 2 Másrészről mivel ő az ONSZ társelnöke, tulajdonképpen elnök-69 Uo. 333. 70 Puriskevicsről számtalan történet, legenda forgott közszájon, személye oly mértékben képezte közmegvetés tárgyát, hogy például amikor valaki különösen meg akart sérteni valakit, akkor a legbecsmérlőbb jelzőnek az ő neve számított. Pétervár- és Oroszországszerte mesélték, hogy rátámadt egy trafikosra, mert zsidónak vélte; egy ízben kidobatta az utasokat egy vasúti kocsiból „mert nem fért el" stb. A fentiekből kitűnik, hogy Puriskevics a „népi antihős" szerepét is betöltötte a 10-es évek Oroszországában. 71 A feketeszázasság klerikális, irracionális irányzatának egészen szélsőséges figurája, aki középkorian misztikus szertartásokkal, az őskereszténység helyreállításával, pogromszervezéssel és „keresztes hadjáratok" meghirdetésével kívánta a jobboldali eszmerendszert érvényre juttatni. Vö. Sztyepanou: Iliodor. In. PIR. 341.
