Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Bebesi György: Vlagyimir Mitrofanovics Puriskievics. Az orosz szélsőjobb vezére a 20. század elején V/1125
VLAGYIMIR MITROFANOVICS PURISKEVICS 1139 kellett vetnie, hogy büntetését ne kelljen letöltenie. A Pétervári Dumában egyébként ugyanazt a tevékenységet folytatta helyi szinten, amit az Állami Dumában országos méretekben. A hatalom társadalmi bázisának szélesítése, az önkényuralommal szemben álló erők megtörése szempontjából kulcsfontosságúnak tekintette az egyetemi ifjúság megnyerését, az egyetemi közhangulat megváltoztatását. Jól érzékelte, hogy az ellenzéki értelmiségi gondolkodás központjai az egyetemek, és ezek, akár csak 1905-ben, egy társadalmi válsághelyzet során hatalomellenes, forradalmi fellépés bázisaivá válhatnak. Aknamunkáját olyan intézményekben indította el, ahol a hallgatóság vegyes összetételű volt. Puriskevics a „szakácsok gyerekeit"6 4 kívánta megnyerni maga és mozgalma számára, jó okkal tételezve fel, hogy az üres zsebű, a hatalom felső köreihez törleszkedő, alacsony sorból származó hallgatók egy része korrumpálható, megnyerhető az „ügy"-nek. Elképzelése szerint az egyetemekből, a „tudomány templomaiból" monarchista politikai klubot kell csinálni. Első szervezetei a „Nauka," (Tudomány) és az „Otyecsesztvo" (Haza, Hon) 1908 őszén Pétervárott jöttek létre.6 5 Ezen társaságok tagjai számára különböző fekete pénzek átcsoportosításával jövedelmet és különböző kiváltságokat biztosított. A klubokban mondvacsinált állásokat hozott létre - (pl. elnök, pénztáros, titkár, stb.) az ezeket betöltő hallgatók jelentős jövedelemhez jutottak, s általuk kialakította a „diák-opricsnyikok" rendszerét, amelyeken keresztül egyrészt hatalmas menynyiségű piszkos pénzt tudott tisztára mosni, másrészről jelentős befolyást gyakorolt az egyetemi élet egészére. Puriskevics elengedhetetlennek tartotta az egyetemi hallgatók számának általános csökkentését, mint megfogalmazta: „Meg kell akadályoznunk minden olyan alak bejutását (az egyetemekre B. Gy.), akiknek semmilyen erkölcsi és szakmai alapjuk nincs ahhoz, hogy megszerezzék a végzettséget."66 A „fehérgalléros" hallgatók privilégiumai közé tartozott többek között a fegyverviselés, s belőlük is megalakultak a feketeszázak helyi rohambrigádjai, az akadémista légiók. Ezek a diák-harci csoportok maguk is pogromokat hajtottak végre, illetve terrorizálták más meggyőződésű diáktársaikat és profeszszoraikat. Tetteik éppen úgy büntetlenül maradtak, mint a többi feketeszázas szervezeté, köztük az a különlegesen kirívó eset is, amikor egy odesszai pogrom során megölték Iglickij nevű diáktársukat.67 Puriskevics hangsúlyozta: „Az első diákszervezetek legalább annyira feketeszázasok voltak, mint az ONSZ és a MASZ bármelyik részlege."6 8 Az 1910-es diákmegmozdulásokkal kapcsolatban még önmagához képest is hallatlanul éles hangvételű beszédeket mondott a dumában. Felszólalásainak lényege abban a megállapításban összegezhető, hogy az orosz 64 RFP 30. vö.: náci párt: „házmesterek pártja." (Ezzel természetesen nem állítjuk, hogy az akadémista légiók és a náci párt között egyenlőségjel tehető, pusztán társadalmi bázisuk részleges azonosságára szeretnénk felhívni a figyelmet) 65 Az egyetemi szervezetek kiépítésénél támaszkodni tudott az Orosz Gyűlés, személyesen Borisz Nyikolszkij professzor által 1902-től létrehozott hálózatra, amelyet azonban az első forradalom idején nem sikerült kellőképpen aktivizálni. Vö: Osztrecov,V.: Csornaja Szotnya, Krasznaja Szotnya. Moszkva, 1991. 14. 66 In: PIR. 333. 67 RFP 31. 68 In: PIR. 322.
