Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Bebesi György: Vlagyimir Mitrofanovics Puriskievics. Az orosz szélsőjobb vezére a 20. század elején V/1125
1138 BEBEST GYÖRGY okozták egyúttal a legtöbb problémát is az egyes feketeszázas szervezeteken belül.5 9 Magának Puriskevicsnek hivatalosan és láthatóan évi 1800 aranyrubel jövedelme volt, amit a Harmadik Duma tagjaként, a sajtó irányításával megbízott csinovnyik (cenzor) tiszteletdíjaként vehetett fel.6 0 Bár a monarchista szélsőjobb bázisa — mint korábban utaltunk rá — karakterisztikusan behatárolható társadalmi csoportokból tevődött össze, Puriskevicsnek megfogalmazott igénye, ambíciója volt a társadalom egészének megnyerése, befolyásolása, a „totális hatás" kifejtése az élet minden területére. Az Egyesült Nemesség Állandó Tanácsa sajtóbizottságot hozott létre, amelynek Puriskevics állt az élén. Feladata volt — némi oroszos szójátékkal — „nyomás alatt tartani a sajtót."6 1 Ε minőségében a feketeszázas vezér azt az ars poeticát vallotta, miszerint „nem tudunk más módon harcolni, csak úgy, ha föltesszük a szájkosarat azon urak szájára, akik nem kívánnak engedelmeskedni a józan ész hangjának, az értelem hangjának."62 Már csali azért is, jelentette ki egy másik alkalommal, mert „...nálunk a sajtó teljes egészében a zsidók kezébe került, akik ennek segítségével kívánják elérni végső céljukat, az államcsínyt."6 3 Mint „kultúrpolitikusnak" e téren különösen emlékezetes marad az a szereplése, amikor a rá jellemző heves kirohanásokkal elérte Oscar Wilde Salome című darabjának betiltását Szentpétervárott akkor, amikor az már a legszigorúbb cári cenzúra szűrőjén keresztül ment, s közvetlen bemutatás előtt állott. Puriskevics, mint cenzor vádja a műalkotással szemben: a darab istenkáromlás. Persze Vlagyimir Mitrofanovics ravasz politikus, és még ravaszabb taktikus volt: a darab elleni fellépésével az ortodox klérust igyekezett aktivizálni, határozottabb kiállásra bírni. Eközben ő maga is produkált „irodalmi alkotásokat": mivel számtalan orgánum állt a rendelkezésére, ezeknek az ún. „közéleti poémák"-nak a közlése nem jelentett gondot a számára. Bár mértékadó irodalomtörténeti értékelések nem készültek munkásságának ezen területéről, annyit mindenképpen elmondhatunk, hogy témáját a napi politikából merítő, politikai ellenfeleit vitriolosan kigúnyoló, a közéleti publicisztika és a vers határán álló alkotásokról volt szó. Legtöbbet idézett darabja ebből a körből az „Alkotmányosok", amelyben a duma-frakciók tagjairól rajzolt karikaturisztikus portrékat. Mindazonáltal Puriskevics egyszerre volt a dumában hivatalos, a duma falain kívül pedig önkéntes cenzor és politikai publicista. Közéleti tevékenységét érinti a pétervári dumába (városi tanácsba) való beválasztása is, ami pedig kivételesen törvényes keretek között történt. A dolog pikantériája abban állt, hogy éppen annak a kerületnek - a „Lityejnyij"-nek (Öntöde) a polgárai választották meg, amelyben nem sokkal korábban elítélte a bíróság Filoszovszkaja asszonynak, a női felsőoktatásért küzdő polgárjogi aktivistának a megsértéséért, s Puriskevicsnek az összes befolyását és kapcsolatát latba 58 Vitte: i. m. 349. Vitte híres memoárjában a feketeszázak illegális finanszírozásának több módjáról ír. Az itt említett idézetben közli, hogy a cárné bizalmas embere Putatyin herceg útján komoly anyagiakkal támogatja az ONSZ-t, és „kocsmai sajtóját." 59 Ld. 15. sz. lábjegyzet. 60 RFR 36. 61 „Gyerzsaty presszu pod presszóm." Vö: PIR. 329. 62 Uo. 329. 63 Uo. 330.
