Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Bebesi György: Vlagyimir Mitrofanovics Puriskievics. Az orosz szélsőjobb vezére a 20. század elején V/1125
VLAGYIMIR MITROFANOVICS PURISKEVICS 1137 a feketeszázas gondolkodásmódnak. Az ONSZ vezérei többször és több helyütt kifejtették álláspontjukat az oroszországi zsidókérdés megoldásával kapcsolatban. Puriskevics maga az Urálon túli kitelepítést tartotta volna megfelelő eljárásnak, voltak azonban olyan feketeszázas vezérek, pl. Markov 2., akik megfogalmazták a kiirtás (!) gondolatát is.53 Puriskevics egyik interjújában így nyilatkozott a fenti kérdésről, Swietowsky, a Lengyel Nemzeti Demokrata Párt tagja előtt: „sem ő maga, sem az „igazi orosz emberek" nem folytatnak háborút a zsidó nép ellen, és semmi kifogásuk nincs a „nyugodt zsidó" ellen, szándékuk mindössze az, hogy megszabaduljanak a „pimasz zsidóktól, a forradalmár zsidócskáktól".5 4 Túl a zsidókérdésen a szélsőjobb a Birodalom más nemzetiségeivel szemben is nacionalista nagyorosz türelmetlenséget tanúsított. 1908 tavaszán Puriskevics és társai, elsősorban Markov 2., finnellenes kampányba kezdtek. Finnország vörös posztó volt a szemükben, mert a szeparatizmus iskolapéldájának tartották, és az is közismert volt, hogy az illegális forradalmi csoportoknak a finn területek jelentették a hátországát. A finn határok mögül terroristák és fegyverek szivárogtak be az orosz területekre. A 3. Dumában elmondott éles kirohanásaikat Puriskevics új szervezete jóvoltából országosan, magas példányszámban terjesztették, hogy hozzájáruljanak a „nemzeti öntudat erősödéséhez". Puriskevics számára rémálom volt Finnország autonómiája, különösen annak további bővítése, mert az volt a véleménye, hogy a kormányzat bármely nemzetiségek felé tett gesztusa, bármely szabadságjog adományozása olyan mértékben megnöveli az adott népesség „étvágyát", hogy utóbb a kormányzat még az addigi engedményeket is kénytelen viszszavenni. Ahogy egyik, e tárgyban elmondott parlamenti felszólalásában fogalmazott: „Különös, furcsa, hogy egy hős nép, egy győzedelmes nép, az a nép, amely ekkora területeket tudhat magáénak, szóval ennek a népnek a közvetlen közelében egy rovar van, amely fojtogatja őt."55 Álláspontja szerint a „Finn-hercegséget" ugyanolyan jogi feltételek közepette kell a birodalomba integrálni, mint az Asztrahányi vagy Kazanyi Kánságot. A Sztolipin-kormányzat a gyakorlatban a szélsőjobbal értett egyet, de helyzeténél fogva kerülte a szélsőséges lózungok hangoztatását. Puriskevics bármely nem orosz nép jogainak korlátozását személyes győzelmeként élte meg. Amikor a kormány a Lengyel-Kormányzóság területéből adminisztratív úton leválasztotta a Holmszki kormányzóságot, a feketeszázas sajtó örömünnepet ült, és az aktust a „valódi orosz emberek" győzelmeként állította be. Puriskevics, aki soha nem rejtette véka alá érzelmeit, így kiáltott fel a Tauriai Palotában a duma nyilvános ülésén: „Vége Lengyelországnak."5 6 Mint említettük, a szélsőjobb alapító atyjának elsődleges feladata a működés financiális feltételeinek megteremtése volt, és ebben nagymesternek mutatkozott,5 7 a titkos belügyi források mellett alig burkolt formában finanszírozták a feketeszázakat az udvari körök prominens tagjai is,5 8 bár az anyagi kérdések 53 Laqueur·. i. m. 130-143. A szerző egy egész fejezetet szentel a téma sokoldalú bemutatásának. 54 A nyilatkozat eredetileg megjelent: Mlot, Varsó, 1910.10.08. Közli: ELTE fejlődéstanulmányok, 3. A zsidókérdés Közép és Kelet Európában Szerk. Krausz-Szvák. Bp. 1982. 55 In: PIR. 330. 56 PIR. 331. 57 Laqueur·. i. m. 118. A korabeli aranyrubel igen jó pénznek számított, fél dollár árfolyamon számolták át pl. amerikai valutára.
