Századok – 2001

KÖZLEMÉNYEK - Csetri Elek: Kőrösi és az Akadémia I/103

KÖRÖSI ÉS AZ AKADÉMIA 111 dor Levele, eredeti deák nyelven" címen közölte a tudósnak Kalkuttától 1832. április 30-án kelt és br. Neumannhoz, a londoni osztrák követség titkárához szóló sorait. Bevezetőjében azonban Horvát szükségesnek tartotta vázolni a „nagy és bátor elszánású", „igen híres Magyar Utazónak", „a szeretetre méltó Hazafiú"-nak érdemeit.17

Körösi levele attól kezdve többször megjelent magyar fordításban is.1

8 Körösinek ez a levele válasz volt Neumann 1831. október 3-i levelére, melyben a diplomata arról értesítette keletkutatónkat, hogy a magyarországi gyűjtés szép eredménnyel járt és annak összegét, 142 fontsterlinget egyidejűleg küldi. A levélben Körösi megköszönte a gyűjtést és a küldött összeget. Mivel a pénzt nélkülözni tudja, azon szanszkrit könyveket vásárol és hazaküldi azokat Magyarországra tanulmányozás végett. Véleménye szerint ugyanis a két nyelv között rokonság állapítható meg és a „magyarság sok régi emléke megtalálható itt". Maga jelenleg a tibeti emlékek tanulmányozásával foglalkozik. Reméli, hogy a szanszkrit és tibeti nyelv segítségével Jelentékenyebb anyagot" tud majd „összegyűjteni a magyar régiségek megvilágítására." Ismét megszövegezi véleményét a magyar őshaza fekvéséről. „Tatárország Kína felé eső belső zúgai azok a helyek, kétségen kívül, ahol a magyar törzs bölcsőit kell keresni" - írja. Elhatározása, hogy visszatér hazájába, de tanulmányai folytatására néhány évet még keleten óhajt tölteni. Végül arra kéri Neumannt, hogy — mivel engedély nélkül hagyta el hazáját —, részére szíveskedjenek útlevelet küldeni.1

9 A Tudományos Gyűjtemény Horvát Istvántól 1833-ban még egy Kőrösi-anyagot közölt. Horvát ugyanis az őt Kállay Ferenc részéről írt bírálat kapcsán, Levél Körösiről c. cikkében idézi ellenfelének írásából a párizsi Ázsiai Tudós Társaságban elhangzott levél szövegét a magyar tudósról. A párizsi hír arról tudósított, hogy az ősei törzsökét Ázsiában kereső Körösi behatolt Tibet közepéig, ahol öt esztendőt töltött kutatásokkal, most pedig megérkezett Kalkuttába. Ott Körösi azt a rakás könyvet osztályozza, melyeket a kalkuttai Ázsiai Társaság Butan és Nepál területéről kapott s eddig nemhogy tartalmukat, de még azok nyelvét sem tudták megállapítani. A magyar tudós tibeti grammatikát és szótárt akar kiadni, aminek kiadására aláírás indult. A levelet a párizsi Desnoyer intézte Marcelhez; jelezte, hogy a maga részéről már aláírt, ha a címzett is aláírni óhajt, közölje vele.20

Horvát vitapartnere, Kállay Ferenc a Magyar Tudós Társaság tagja volt, és ő írta a Conversations Lexikon felhasználásával készült első nagyarányú magyar enciklopédia, a Közhasznú Esmeretek Tára számára a Körösiről szóló címszót (Pest 1833. VII. 302-304.). Körösi itt megjelenő életútja elég kimerítő és pontos, nagyjából azt nyújtja a kutatóról, amit akkoriban tudtak róla Magyarországon. Különösen szép Körösi szilárd jellemének, eredeti elhatározásához való ragaszkodásának bemutatása.21 Hazai népszerűsége és nemzetközi megbecsültsége után következett a magyar tudományos elismerés legmagasabb foka: Körösinek az Akadémia levelező 17

Tudományos Gyűjtemény. 1833. I. 93-99. 18

Emlékek Körösi Csorna Sándorról. Közzéteszi: Teijék József. Bp. 1984. 119-120; Körösi Csorna Sándor levelesládája. Szerk. Szilágyi Ferenc. Bp. 1984. 248-251. 19

Csetri Elek: Körösi Csorna Sándor. Bukarest 1984. 145-146. 20

Tudományos Gyűjtemény. 1833. X. 125-127. 21

Csetri: Körösi Csorna Sándor. 204.