Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Nagy József: A szántóföldi művelés állami irányítása és a paraszti gazdálkodás feltételei az 1950-es években (1949-1956) V/1075
1116 NAGY JÓZSEF rabot adni úgy, hogy mindenki meg legyen vele elégedve? Biztos, hogy a szövetkezeti parasztok a maguk javát nézték és a kívül maradók is igyekeztek a legjobb csereföldeket kapni. S mert ezt a két ellentétes igényt lehetetlen volt pontosan összeegyeztetni, sok ezer vélt, vagy tényleges sérelem esett".90 Az 1953. július 4-én megalakult Nagy Imre kormány nem ígért és nem hozott radikális változásokat. Nagy Imre maga is kommunista volt, aki egyet értett az MDP célkitűzéseivel, amibe belefért a szövetkezeti gazdálkodás, a begyűjtési rendszer, talán még a tagosítás is, de nem értett egyet a törvénytelenséggel, a brutális módszerekkel, a kényszerintézkedésekkel, s a becsületesen dolgozó földművesek emberi megalázásával. Kormánya tulajdonképpen nem tett mást, mint eltörölte a teljesíthetetlen követeléseket, s ezzel feloldotta a gazdálkodókban lévő görcsös félelmet és lehetővé tette, hogy mindenki maga döntse el, hogy földjét milyen formában kívánja megművelni. Ez azonban az adott gazdasági és politikai helyzetben a felszabadulás érzését teremtette meg a mezőgazdasági lakosságban. Ez a viszonylag kedvező időszak 1955. tavaszán a Nagy Imre kormány leváltásával véget ért. Az ismét hatalomra került Rákosi csoport mindenben ott akarta folytatni, ahol 1953 nyarán abbahagyták. Napirendre került ismét a termelőszövetkezetek erőszakos fejlesztése és természetesen a tagosítás is. Az újabb tagosítással kapcsolatos elképzelések már áprilistól vita tárgyát képezték, különböző párt és állami szakmai fórumokon. Az ezek alapján elkészült végleges javaslat Erdei Ferenc földművelésügyi miniszter aláírásával 1955. június 23-án került tárgyalásra a Politikai Bizottság ülésén.9 1 A javaslat, illetve rendelettervezet alapvetően nem tér el az előző évek gyakorlatától, de igyekszik figyelembe venni a korábbi évek negatív tapasztalatait. A tervezet egy rendeletbe kívánja foglalni a részleges tagosítást és az általános földrendezést, természetesen különválasztva a lehetőségeket. Altalános földrendezést csak olyan esetben engedélyez, ahol a mezőgazdasági területnek legalább 70%-át termelőszövetkezetek használják, részleges tagosítást pedig csak olyan helyen kíván engedélyezni, ahol tagosítás még nem volt, és a szövetkezet tagosítatlan földje a 400 holdat meghaladja. Ez a tervezet is külön kiemeli, hogy a dolgozó parasztok földje helyett azonos értékű és lehetőleg azonos művelési ágú földet kell adni. A gazdagparasztsággal szemben azonban ez sem ismer kíméletet. Annak ellenére, hogy 1953-ban a kuláklistát eltörölték és a 25 hold fölötti birtokosok száma országosan már a tízezer főt sem érte el, kimondja, hogy „a kulákok földje helyett a község határának legtávolabbi, illetve leggyengébb részén, azonos nagyságú csereterületet kell adni. A csereterületet be kell azonosítani, és a helyszínen kell birtokba adni".9 2 Az eljárási részben a tervezet pozitívuma, hogy a végrehajtás törvényszerű betartásáért mind a földrendezési, mind a tagosítási bizottságok munkájában a megyei tanács, ill. járási tanács vb. elnökét teszi felelőssé. Ugyancsak előrelépést jelentett, hogy mind a földrendezést, mind a részleges tagosítást végző bizottságokba „a megyei tanács vb. elnöke megbízottjaként egy-egy politikailag képzett, 90 Rákosi Mátyás visszaemlékezései. 1940-1956. Bp., 1997. Napvilág Kiadó. II. k. 834. 91 MOL-M 276. f. 53. cs. 238. öe. 92 Uo.
