Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Nagy József: A szántóföldi művelés állami irányítása és a paraszti gazdálkodás feltételei az 1950-es években (1949-1956) V/1075
A SZÁNTÓFÖLDI MŰVELÉS AZ 1950-ES ÉVEKBEN 1101 pekre is, annyival megtoldva, hogy „a cséplőgép igénybevételének hatálya kiterjed a meghajtásra szolgáló erőgépen felül a cséplőgép és az erőgép egész felszerelésére, összes alkatrészeire és tartozékaira". Az ily módon, minden ellenszolgáltatás nélkül kisajátított traktorokból és cséplőgépekből teremtették meg az első gépállomások gépparkját. A gépállomások száma és traktorállománya 1949-1953 között állandóan növekedett és számuk így alakult:5 4 1948 végén 110 gépállomás 1484 traktor 1949 végén 221 gépállomáá 3897 traktor 1950 végén 361 gépállomás 6730 traktor 1951 végén 368 gépállomás 8611 traktor 1952 végén 364 gépállomás 9342 traktor 1953 végén 364 gépállomás 9215 traktor Ha 368 gépállomási telephelyet veszünk, akkor is egy-egy gépállomásnak országosan 15-20 község mezőgazdasági munkáit kellett ellátni. Tehát egy gépállomás ellátási körzete 15-20 kilométert tett ki, vagyis a munkaterület megközelítése jelentős többletköltséggel járt. Az alapvető problémát azonban az jelentette, hogy ezek a traktorok korszerűtlen, elöregedett gépek voltak, alkatrész utánpótlásuk megoldatlan volt, ugyanakkor különösen őszi-tavaszi szántás idején gyakran 16-20 órán át üzemben voltak. Az ötéves terv szerint az iparnak 1950-54 között 21.900 új traktort kellett volna gyártania, ezzel szemben az üzembe helyezett új traktorok száma évről-évre csökkent (1950:3900; 1951:2494; 1952:1435). A mezőgazdasági gépgyártás részesedése a gépgyártáson belül 1950-53 között 6.8%-ról 4.9%-ra csökkent. Az így legyártott és gépállomásoknak juttatott traktormennyiség arra sem volt elegendő, hogy a leselejtezett traktorokat pótolja, s 1953-ban a csökkenés már érezhető volt. Az 1951-ben megemelt ötéves terv mezőgazdasági beruházásaira fordítandó 11 milliárd forintból gépesítésre 3.5 milliárdot kellett volna fordítani. Ezzel szemben három és félév alatt a gépbeszerzés teljesítése 40.6% volt.55 Hasonlóan rossz volt az ellátottság a traktorokhoz kapcsolódó munkagépekben is. Az 1950-es évek elején a cséplőgép ellátás — az elkobzások következtében — még nagyjából kielégítő volt. Traktoreke, tárcsa, kultivátor, vetőgép azonban a kisparaszti gazdaságok többségében sem volt, a felosztott nagybirtokokból megmaradt munkagépek pedig 1950-ig már nagyrészt tönkrementek. 1954 márciusában hivatalos jelentések is arról panaszkodnak, hogy „nincsenek ellátva a gépállomások a burgonya és cukorrépa vetéséhez, ill. betakarításához szükséges gépekkel. 1953. december 31-én mindössze 43 burgonyavetőgéppel, 32 db burgonya- és 7 darab répakiszedő géppel rendelkeztek. Nincs a gépállomásokon megfelelő számú és minőségű négyzetbe-vető gép, amellyel megteremthetnék az előfeltételét a meglévő univerzal traktorok és kapálógépek kihasználásának. Nem rendelkeznek a gépállomások a kukorica és napraforgó betakarításához szükséges gépekkel sem."56 Hiába voltak a rendeletek és a gépállomások tanácsainak termelési irányelvei, a terme-54 Dr. Fazekas Béla: A mezőgazdasági termelőszövetkezeti mozgalom Magyarországon. Bp., 1976. 62. 55 Adatok és adalékok., 260. 56 Adatok és adalékok., 265.
