Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Nagy József: A szántóföldi művelés állami irányítása és a paraszti gazdálkodás feltételei az 1950-es években (1949-1956) V/1075
1102 NAGY JÓZSEF lőszövetkezetek részéről állandó volt a panasz, hogy a gépállomásoktól sem az aratáshoz, sem a növényápolási munkákhoz nem kapnak kellő segítséget. Hivatalos kimutatás szerint a termelőszövetkezetekben a kapálásnak 1951-ben 0.2%át, 1952-ben 4.9%-át, 1953-ban 7.7%-át végezték gépi erővel. Aratásnál 1951-ben a terület 15.0%-át, 1952-ben 24.4%-át, 1953-ban 27.7%-át aratták géppel. A földművelésügyi minisztérium rendeletei szerint 1953-ban a szövetkezeti gabonaterületeknek már legalább ötven százalékát aratógéppel, sőt kombájnnal kellett volna learatni. Mindez csak a termelőszövetkezetekre vonatkozott, holott hivatalosan a gépállomásoknak segíteniük kellett volna a kistermelők mezőgazdasági munkáját is. A termelőszövetkezetek teljes mértékben ki voltak szolgáltatva a gépállomásoknak. 1950 májusában FM rendelet jelent meg az 1950/51. gazdasági évben szükséges mezőgazdasági munkaerő biztosításának szabályozásáról.5 7 Ez a rendelet — címével ellentétben — elsősorban a felhasználó szövetkezetek, tszcs-k kötelességeit rögzítette. „A gépi munkák elvégzéséhez a gépállomás adja a gépeket, az üzemanyagot és az erőgépeket kezelő személyzetet. A munkagépeket kezelő személyzetet a tszcs adja olyképpen, hogy minden traktorhoz két munkagépkezelőt állít, akik a műszakoknak megfelelően éppen úgy váltják egymást, mint a traktorvezetők. Ezek a munkagépkezelők a mezőgazdasági munkák főidényeiben a traktor mellett kötelesek dolgozni, függetlenül attól, hogy a traktor ama tszcs területen dolgozik, amelynek a munkagépkezelő tagja, vagy azon kívül dolgozik." A rendelet II. fejezete nyolc pontban sorolja fel a tszcs-k kötelezettségeit a gépállomásokkal szemben: „1. A tszcs a gépállomás részére előírt határidők betartása érdekében kötelezettséget vállal arra, hogy a szerződésben meghatározott növények termeléséhez szükséges mezőgazdasági munkákat idejében elvégzi. 2. A tszcs a mezőgazdasági növények kártevőivel és esetleges betegségeivel szemben a törvényesen előírt intézkedéseket a leggondosabban végrehajtja és a gyomirtást idejében elvégzi. 3. A tszcs a termelés fokozása érdekében köteles megfelelő mennyiségű műtrágyát kihordani a földre, a vetésnél pedig lehetőleg nemesített, tisztított és a rendeletekben foglalt előírásoknak megfelelően csávázott vetőmagot felhasználni. 4. A tszcs abban az esetben, ha a betakarítás után tizenöt napon belül saját hibájából nem tesz eleget természetbeni fizetési kötelezettségének, tíznapi késedelem után egy százalék és minden további tíznapi késedelem után további egy-egy százalék szerződéses bírságot fizet. 5. A tszcs a szerződésben meghatározott területek terményeit átlagos termésértékben tűz- és jégkár ellen biztosítani köteles. 6. Amennyiben a szerződés megkötése után a tszcs gazdálkodási területe változik, köteles a tszcs a változást a gépállomásnak tizenöt napon belül jelenteni, hogy a gépállomás az esetleg szükséges további munkákat elvégezhesse. 7. A tszcs mezőgazdasági gépeit szükség esetén a gépállomás rendelkezésére bocsátja. 57 16.055/1950. (V 25.) FM. Rendeletek Tára 1950. 1000.
