Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Csetri Elek: Kőrösi és az Akadémia I/103
106 CSETRI ELEK hazai segítségért folyamodott, barátai pedig a támogatás megszervezését a Tudományos Gyűjteményre bízták s ide „tetemes summák" folytak be. Körösi közben a teheráni angol rezidensben „hathatós pártfogót" talált és felhívta magára a konstantinápolyi angol és osztrák követségek figyelmét. Amint Körösi 1820. november 29-i köszönő-leveléből kiderül, Willock Henrik (Henry Willock), a teheráni angol követ és testvére, Willock György (Georg Willock) párfogásukba vették, sőt az utóbbi házába is fogadta. Vendégszeretetük sem késztette azonban arra, hogy útját megszakítsa, hanem 1821. március 1-i levelében pártfogóitól búcsút vett és a tőlük kölcsön kapott 40 arannyal tovább folytatta útját. Amint Willock követ 1822. április 30-i és testvére 1823. május 12-i leveléből kiderül, teheráni angol pártfogóinak — minden igyekezetük dacára — nem sikerült Körösi hollétéről értesülést szerezniök, attól tartanak, hogy szerencsétlenség érte. Angol pártfogói hiába figyelmeztették a ráváró veszedelmekre, útja folytatásáról nem volt hajlandó lemondani. A Körösi „vég akaratját magában foglaló levél" az angol diplomaták kezében maradt. Az ázsiai vándor abban pártfogóihoz fordult. Közölte, hogy „elejink legrégibb Hazájába, nagy és kis Bukáriába" indult. Arra az esetre, ha utazását nem tudja megtenni, az utána induló kutatóknak hagyakozott. Konstantinápolyból kell kiindulniok, ott a török nyelvet elsajátítaniok és annak birtokában nyugodtan utazhatnak az említett országokba. Mert az ő meggyőződése az, hogy őseink onnan dél fele vándoroltak Kr. előtt több évszázadokkal Perzsián, Arábián át Abesszíniába, onnan visszatérve Szírián, Asszírián, Örményországon, Grúzián és Oroszországon át - „az Ásiai sok Revulutiók miatt" Európába mentek át. Az említett országok forrásai a megmondhatói, hogy vándorlásaik során őseink milyen változásokon mentek keresztül, amíg Európába érkeztek. A Tudományos Gyűjtemény idézett tudósításában Körösi életben maradását és visszatérését illetőleg „egy kis reménység" is felderül. Ugyanakkor a levél tudományos tartalma tekintetében a szerkesztő Thaisz András véleménye ez: a „nemzetünk régi történetét fedő sűrű leplet tsak annyira emelte fel, hogy az annak háta megett lévő fényt megpillanthassuk", de a valóságot még nem láthatjuk. Űj véleménnyel bővítette ugyan történettudományunkat, de felfogása bizonyítékait nem adta elő. így Körösi felfogását csak egy nyomdokaiba lépő hazafi kutatásai tudhatják igazolni. A folyóirat közli az Osztrák Birodalom két portai „internunciusá"-nak (alkövetének) Körösit illető levelét. Gróf Lützov 1822. július 10-én azt jelentette az udvari kancelláriának, hogy a Trattner által hozzájuk juttatott 86 aranyat Cartwright kelet-indiai brit főkonzulnak átadta, hogy a teheráni brit ágens útján Körösinek juttassa, egyben kérte: a magyar utazót az ő támogatásáról és barátságáról biztosítsa. Minden, a cs. k. alattvalóra (azaz Körösire) vonatkozó hírről értesíti a birodalmi kancelláriát. A másik osztrák diplomata, br. Ottenfels 1823. július 25-én ugyancsak Kőrösivei kapcsolatos dolgokat közölt. Pontosabban Willock teheráni angol követnak „a hozzá mellékelt irományokkal együtt ide tsatolt levelét" hozta nyilvánosságra. Abból kiderül, hogy Teheránból történt elindulása óta semmi Kőrösivei kapcsolatos információval a levélíró nem rendelkezik. Reméli azonban, hogy a kiváló tulajdonságokkal megáldott tudóst „nehéz és veszélyes utazásából visszatérni" fogják látni.
