Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Csetri Elek: Kőrösi és az Akadémia I/103
KÖRÖSI ÉS AZ AKADÉMIA 107 Azután Thaisz redactor kifejti, hogy a részére gyűjtött pénzt, mihelyt nyomára akadnak, az illetékes követség útján eljuttatják Körösinek. Addig is — ígéretéhez képest — a Tudományos Gyűjtemény közli a folyóirat szerkesztőjéhez és kiadójához érkezett, magyarországi vármegyéktől és magánszemélyektől adományozott pénzek listáját. A Körösinek gyűjtött adományok végösszege váltócédulában 2878 fl 12 krajcárra rúgott. Az Erdélyből érkezett 86 arany értékű adomány az említett portai osztrák diplomatáknál található. A folyóirat 1825. év elején megjelent tudósítása után félévvel nem rá vonatkozó híranyag ugyan, hanem az Értekezések rovatban A magyarok Osi Eredete címen Körösi őstörténeti felfogását érintő cikk jelent meg ismeretlen szerzőtől. A cikk megírását és megjelentetését a székely utazó 1821. március 1-i véghagyománya váltotta ki, miszerint a magyarok Buhariából Perzsián, Arábián és a Közel-Keleten és a Kaukázuson, Oroszország érintésével vándoroltak Európába. A műkedvelő szinten történészkedő cikkíró Körösi felfogásával sokban egyetért, a magyarok „Böltső-Hazájoknak" viszont Kőrösivei szemben, Curtiusra hivatkozva nem Buhariát, hanem Örményországot tartja. Lehetséges, hogy onnan a szkíták Egyiptomon át Abesszíniáig is eljutottak, de mindezek „Körösi bővebb tudósításával nyernek nagyobb világosságot".9 Noha nem szakember tolla írta le, a cikk már jelezte a hazai olvasótáborban a Körösi őshaza elméletével szembeni kétely felmerülését, ami később tudományos körökben is megnyilvánult. A magyar közvéleményt azonban elmélete helyes vagy helytelen voltánál jobban érdekelte az elszánt hazafi kalandos utazása, illetve életben maradása. Azért a Tudományos Gyűjtemény 1826 március végi lapzártakor fontosnak tartotta már jelezni, hogy Körösi 1824 december 12-én „a Himalaya bértzein, Hindostántól éjszakra, beszélt Morcroft Anglus Kapitánnyal."10 Ami azt jelentette, hogy három és félévi némaság és rejtély után megérkezett az a híradás, amelyről aztán a következő lapszám nagy örömmel ilyen címen számolt be: „Kőrösink még él!"1 1 A részletes tudósításban először Metternich birodalmi kancellárnak a 1825 szeptember 3-án a magyar kancelláriához szóló értesítése található, miszerint egy angol katonatiszt a Himalája hegységében 1824 decemberében találkozott Körösivel. A birodalmi kancellár értesülése Ottenfels konstantinápolyi osztrák ügyvivőtől származott, aki Metternich-hez küldött jelentésében közölte: a teheráni angol ügyvivő a sokat nyomozott Körösinek nyomára akadt. A harmadik közölt irat Willock teheráni angol ügyvivő 1825 július 15-i levele, amely azt közölte a konstantinápolyi osztrák intendanturával, hogy 1824. december 10-én a Himalája hegységben Moorcroft rátalált Körösi magyar utazóra. Nevét tévesen Korusan-nak írja ugyan, de az utazó leírása, jellemvonásai és készültsége bizonyítják, hogy az eltűntnek tekintett Körösi Csoma Sándorról van szó. A Tudományos Gyűjteményben megjelent híradást Kováts József és Baritz János nagyenyedi professzorok írták alá, hozzájuk érkezett ugyanis a Körösi megtalálására vonatkozó és közölt iratanyag. Az iratokhoz az aláírók Jegyzés-ükben azt pontosítják, hogy Moorcroft téves névírása Körösiről onnan származik, hogy 9 Tudoraányos Gyűjtemény. 1825. IX. 3-5. 10 Tudományos Gyűjtemény. 1826. III. 128. 11 Tudományos Gyűjtemény. 1826. IV 123-127.
