Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Nagy József: A szántóföldi művelés állami irányítása és a paraszti gazdálkodás feltételei az 1950-es években (1949-1956) V/1075
1078 NAGY JÓZSEF közigazgatásban dolgozó tisztviselők jelentős része a Horthy-korszakban kezdte pályafutását. Felülről lefelé haladva ki kellett tehát építeni egy ellenőrző és irányító pártapparátust, amely minden szinten megszabta a feladatokat és ellenőrizte azok végrehajtását a megbízhatatlannak tartott közigazgatásban. A kormány és a szakminisztériumok munkája sokszor formálissá vált, mert a pártközpont osztályai gyakran kész rendelettervezeteket vittek titkársági, vagy politikai bizottsági ülés elé, s jóváhagyva, vagy átdolgozva adták vissza megjelentetésre az illetékes állami szervnek. Emiatt a bizalmatlanság miatt kellett létrehozni a nagy létszámú megyei pártapparátusokat, amelyek lényegében az egész megyei közigazgatást lefedték. Ezekbe a pozíciókba olyan „megbízható elvtársakat" ültettek, akiknek az iskolai végzettsége nem felelt meg a betöltött funkciónak, de párthűségéhez nem fért kétség. Kisebb létszámmal ugyanez volt a helyzet a járási pártapparátusokkal, a községekben pedig a községi párttitkár és pártszervezet látta el az irányítási és ellenőrzési feladatokat. Annak ellenére, hogy 1948 őszén a kisgazdapárt és parasztpárt vezetői már mindenben magukévá tették az MDP politikáját, a pártvezetés mégis ügy látta, hogy addig nem lehet teljes a proletárdiktatúra, amíg a többpártrendszer megosztja a lakosságot. A parasztpártokra azok minden igyekezete ellenére úgy tekintettek, mint amelyek a falusi reakció letéteményesei, amelyek az MDP hegemóniáját veszélyeztetik. 1948 őszén tehát a kisgazdapárt és parasztpárt vidéki, falusi szervezetei fokozatosan elhaltak, beszüntették működésüket. Ugyanakkor ezekre a pártokra az MDP-nak reprezentációs célból szüksége is volt, hogy ezekkel dokumentálja a munkás-paraszt szövetséget. 1949. február 1-én tehát megalakult a Magyar Függetlenségi Népfront, amelyben ezek a pártok is részt vettek, s nem sokkal később az MDP javaslatára elhatározták, hogy a legközelebbi választáson már a népfront zászlaja alatt, közös programmal és közös listán indulnak. Az 1949. május 15-én megtartott országgyűlési választáson a népfront hatalmas sikert ért el. Más nem is lehetett, mivel versenytárs nem volt. Az MDP vezetése még egy szempontból szükségesnek látta a kialakított rendszer továbbfejlesztését. 1949 januárjában Rákosi Mátyás a Szabad Népben írt cikkében ezt írta: „A népi demokrácia funkciójára nézve proletárdiktatúra szovjetforma nélkül."3 Megint a bizalmatlanság kérdése. Magyarországon az ekkor érvényben volt önkormányzati rendszer 1867 után alakult ki, s bár nem volt kimondottan demokratikus intézmény, mégis a megyei közgyűlések szükség esetén szembe szállhattak a központi kormányakarattal is, de még a községi önkormányzatoknak, közgyűléseknek is volt bizonyos önállóságuk. Ez volt tehát a probléma. Mert hol van a központi akarat, a diktatúra érvényesítése, ha azt esetleg egy községi önkormányzat megvétózhatja? 1950. május 18-án az országgyűlés törvényi; fogadott el a közigazgatás átszervezéséről, s a korábbi önkormányzati rendszert felszámolva létrehozta a tanácsokat. Ezzel tehát megvalósult a „szovjetforma" is. Bár a megyei, járási és községi tanácsoknál voltak választott testületek és végrehajtó bizottságok, a községi tanácsokra csak a végrehajtás hárult. Az országos és helyi rendeletek tömege a mindennapi élet egészére megadta az utasítást 3 Rákosi Mátyás: A népi demokrácia néhány problémájáról. Szabad Nép. 1949. január 16. Közli: Válogatott beszédek és cikkek. Bp, 1950. 359.
