Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Nagy József: A szántóföldi művelés állami irányítása és a paraszti gazdálkodás feltételei az 1950-es években (1949-1956) V/1075
A SZÁNTÓFÖLDI MŰVELÉS AZ 1950-ES ÉVEKBEN 1077 demokrácia védelmére hivatkozva semmisítik meg novemberben a 49 mandátumot szerzett Magyar Függetlenségi Párt szavazatait. A legerősebb ellenzék, a Demokrata Néppárt 1947 őszén még erősen bírálja a kormányt, de 1948 tavaszára a megváltozott belpolitikai helyzet hatására előbb vidéki, majd országos szervezetei bomlásnak indulnak. Hasonló a sorsa a kisebb ellenzéki pártoknak is. Vezetőik visszahúzódnak a politikai élettől, vagy emigrációba kényszerülnek. A Független Kisgazdapárt és Nemzeti Parasztpárt vezetésében 1947-48 fordulóján dől el véglegesen, hogy kiállnak a kommunista párt által szorgalmazott népi demokratikus fejlődés mellett, sőt javaslatokat dolgoznak ki a szövetkezeti gazdálkodás megteremtésére. Ε két párt a kommunista párt koalíciós partnere, szövetségese, elvileg tehát befolyásuk lehetne az ország gazdasági és belpolitikai helyzetére. Vezető politikusai az 1950-es években is ott vannak a különböző kormányokban, sőt Dobi István hosszú időn keresztül betölti a legfőbb közjogi méltóságot is, de önálló politikai szerepük nincs. A kisgazdapárt és á parasztpárt soha nem szűnt meg létezni. Országos központjuk, irodájuk az 1950-es években is működött Budapesten. Sem országos, sem vidéki szervezetei nem voltak. Egyáltalán, hogy vannak, abból lehetett tudni, hogy választásoknál, vagy az éppen aktuális népfront megalakításánál reprezentatív célból igényt tartottak részvételükre. A szociáldemokrata párttal más volt a helyzet. A több mint 50 éves múltra visszatekintő munkáspártot nem lehetett megszüntetni. Felhasználták tehát a párton belül meglévő politikai és ideológiai ellentéteket, s a munkásegység fontosságát hangoztató csoportok támogatásával belülről bomlasztották fel a pártot. 1948 februárjában lemondásra kényszeríttették és kizárták a párt önállóságához ragaszkodó régi politikai vezetést, s utána már nem volt akadálya, hogy a kommunista párt elvei alapján és lényegében annak szervezeti kereteit megtartva kiválogassák azokat a szociáldemokratákat, akiket alkalmasnak tartottak az egységes pártba való átvételre. 1948. június 12-én létrejött a Magyar Dolgozók Pártja, s ezzel kialakultak a politikai feltételei az egypárti diktatúra megvalósításának. Az állampárti diktatúra gazdasági feltételei is nagyrészt megteremtődtek erre az időre. A hároméves terv megindítása 1947 augusztusában már erőteljes állami irányítással történt. Ahhoz azonban, hogy a megvalósításban részt vevő szervezetek a tervutasításoknak megfelelően dolgozzanak, államosítani kellett a pénzintézeteket és a nagyobb ipari üzemeket. 1947 novemberében megtörtént a bankok államosítása, s ezzel egyúttal a bankok tulajdonában lévő ipari üzemek is állami tulajdonba kerültek, majd 1948. március 25-én közel hatszáz, száz munkásnál többet foglalkoztató gyárat puccsszerűen államosítottak. 1948 júliusában a bányászat 91%-a, az ipar 80%-a, a közlekedés 98%-a, a bankok 95%-a állami tulajdonban volt.2 1948 végére azonban már a 10 fő fölötti ipari vagy kereskedelmi vállalatokat is államosították, 1949 végére pedig a falvakig lemenve felszámolták a magánkisipart és kiskereskedelmet. Az 1948 júniusában hatalomra került MDP egyeduralma azonban nem volt teljes. Az országosan irányító állami szervezetekben, minisztériumokban, a megyei és járási közigazgatásban még ott voltak a koalíciós pártok emberei, sőt a 2 Pető Iván - Szakács Sándor: A hazai gazdaság négy évtizedének története 1945-1985. Bp., 1985. 103.
