Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Nagy József: A szántóföldi művelés állami irányítása és a paraszti gazdálkodás feltételei az 1950-es években (1949-1956) V/1075
1076 NAGY JÓZSEF tehát a kisgazdapárt vezető szerepe látszólag megmaradt. Ugyancsak objektív okokra hivatkozhattak, amikor már júniusban szorgalmazták az új választások kiírását, mert az országgyűlésben annyira megváltoztak az erőviszonyok, hogy nem tükrözték a valóságos helyzetet. Ok ajánlották fel, hogy a négy koalíciós párt választási szövetsége· maradjon fenn, s szavazati aránytól függetlenül továbbra is együtt vegyenek részt a kormányzásban. Nagylelkű ajánlat, de ez egyúttal azt is jelentette, hogy lehetetlenné vált, hogy valamelyik koalíciós partner egy esetleg számára szimpatikusabb ellenzéki párttal kössön választási szövetséget. Csupán rövid elemzés érdekében vessünk egy pillantást az 1947. augusztus 31-én megtartott országgyűlési választásokat mutató táblázatra:1 A párt neve Szavazatok száma Mandátumok száma Magyar Kommunista Párt 1,113.050 100 Független Kisgazdapárt 769.763 68 Szociáldemokrata Párt 744.641 67 Nemzeti Parasztpárt 415.465 36 Keresztény Női Tábor 69.536 4 Demokrata Néppárt 820.453 60 Magyar Függetlenségi Párt 670.000 49 Magyar Radikális Párt 84.169 6 Független Magyar Demokrata Párt 260.420 18 Polgári Demokrata Párt 50.294 3 A választási koalíció kapta a szavazatok 60%-át, ezen belül a kommunista párt a szavazatok 22%-át. A választással azonban a kisgazdapárt és a szociáldemokrata párt elégedetlen volt. A kisgazdapárt közel 2 millió, a szociáldemokrata párt közel 100.000 szavazatot vesztett 1945-höz viszonyítva. Az ellenzék a szavazatok 40%-át kapta; a Demokrata Néppártra szavazott a választók 16%-a, s ezzel a parlament második legerősebb pártja lett. Ha tehát a kisgazda párt összefog a demokrata néppárttal és a függetlenségi párttal, akkor messze meghaladják a kommunista párt 22%-át. Egy hosszan elnyúló kormányválság következett, amikor voltak is ilyen kísérletek mind a kisgazdák, mind a szociáldemokraták részéről. A baloldal azonban ezekben a pártokban ekkor már olyan erős volt, hogy megakadályozta a koalíció felrúgását, pár hónappal később pedig már a polgári pártok eltűntek a magyar politikai élet küzdőteréről. Annak ellenére, hogy a kisgazdapárt, parasztpárt, vagy még a szociáldemokrata párt többsége is nem volt híve a szovjet példát követő szocialista rendszernek, vagy proletárdiktatúrának, a kommunista párt a megszerzett 22%-os szavazat birtokában elérkezettnek látta az időt, hogy a proletárdiktatúrát, vagyis a Magyar Kommunista Párt egyeduralma és irányítása alatt álló proletárállamot megvalósítsa. Formálisan ugyan éppen a kommunista párt volt a demokrácia fő védelmezője. A választás után megalakult új kormányt változatlanul a kisgazdapárti Dinynyés Lajos vezette, sőt több szociáldemokrata, kisgazda és parasztpárti tagja is volt, a hatalom szempontjából lényeges tárcákat azonban kommunisták töltötték be és miniszterelnök-helyettesként Rákosi Mátyás irányította az ország életét. A 1 Balogh Sándor: A magyar népi demokrácia története 1944-1962. Bp., 1978. 109.
