Századok – 2001

TANULMÁNYOK - Nagy József: A szántóföldi művelés állami irányítása és a paraszti gazdálkodás feltételei az 1950-es években (1949-1956) V/1075

Nagy József: A SZÁNTÓFÖLDI MŰVELÉS ÁLLAMI IRÁNYÍTÁSA ÉS A PARASZTI GAZDÁLKODÁS FELTÉTELEI AZ 1950-ES ÉVEKBEN (1949-1956) 1) A diktatórikus államhatalmi szervezet kiépítése Az 1947-es év fordulópontot jelentett a magyar demokrácia történetében. Hiába szerezte meg 1945-ben a kisgazdapárt a szavazatoknak közel 57%-át, hiába volt a koalíció vezető pártja, hiába ez a párt adta a kormány miniszterelnökét, 1947 tavaszára már csupán árnyéka volt korábbi önmagának. A Rákosi által cinikusan szalámitaktikának nevezett akciósorozat különböző népellenes ürügyekkel 1946 márciusa és 1947 tavasza között a kisgazdapárti képviselőknek csaknem felét kizáratta a pártból, s bár ezek továbbra is országgyűlési képviselők maradtak, kisebb-nagyobb ellenzéki pártokat hoztak létre. 1947 februárjában a szovjet elhárítási szervekkel letartóztatták Kovács Bélát, a kisgazdapárt főtitkárát, majd májusban emigrációba kényszeríttették Nagy Ferenc miniszterelnököt. Ez a szétzilált párt, — amelynek korábban komoly politikai koncepciója és nagy tömegbefolyása volt — a továbbiakban már nem jelentett veszélyt a kommunista egyeduralmi törekvésekre. A belpolitikai békére törekvő Tildy Zoltán köztársasági elnököt egyelőre békén hagyták, a párt élére pedig az a Dobi István került, aki addig is híve volt a kommunistákkal való együttműködésnek. Nem volt azonban sokkal jobb a helyzet a koalíció másik két pártjában, a szociáldemokrata pártban és a parasztpártban sem. A szociáldemokrata párton belül, különösen 1947 tavaszától éleződött ki a küzdelem az önálló politikai irányvonalat képviselő centrum és a •kommunistákkal szorosan együttműködni kívánó baloldal között. Ez a belső harc csökkentette a párt tömegbefolyását és 1947 végére a Jobboldali" politikusok kiszorítását és a baloldal teljes győzelmét eredményezte. A parasztpárt vezetése főleg népi írókból állt, társadalmi bázisa pedig az a zömmel nincstelen földműves réteg volt, amelyet az 1945-ös földreform sem elégített ki. A párt vezetői közül azonban többen nyíltan szimpatizáltak a kommunista párttal, a párt főtitkárának, a polgári talajon álló Kovács Imrének pedig ugyancsak emigrálnia kellett. A kommunista taktika ráadásul olyan ügyes volt, hogy azt igyekezett a nyilvánossággal elhitetni, hogy a polgári pártok őt akajtják kiszorítani a hatalomból, s ő vétlen a bekövetkezett politikai eseményekben. Hiszen Kovács Béla letartóztatásajogos volt, mert vallomási jegyzőkönyvében elismerte bűnösségét, sőt ennek alapján kívántak Nagy Ferenc ellen eljárást indítani, de amikor Nagy Ferenc emigrált, akkor az ugyancsak kisgazdapárti Dinnyés Lajos lett a miniszterelnök,