Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Tomka Béla: A német tőke Magyarországon az első világháború előtti évtizedekben.V/1053
NÉMET TŐKE MAGYARORSZÁGON AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ ELŐTT 1071 szágban szerzi be a magyar kormány, hiszen ez előnyösebbnek mutatkozott, már csak azért is, mert a német piac a legutóbbi koronajáradék elhelyezésénél is — a bécsi német követ szavaival — „majdnem teljesen csődöt mondott."6 4 Végül ez a franciaországi kísérlet is sikertelen maradt, s Magyarország a német és osztrák piacokon helyezte el e kölcsönt. Ezzel a franciák pénzügyi bekerítési művelete fordítva sült el, hiszen a német-osztrák-magyar viszony még szorosabbá vált. A német politikai közvélemény ezúttal is nem titkolt örömmel fogadta a francia kölcsön meghiúsulását. Mint a Kölnische Zeitung írta 1910. július 27-i számában: Magyarországon „kimondottan franciabarát hangulat uralkodott, ami most észrevehetően lehűlt, s elhomályosította azokat a messzemenő reményeket, melyek a francia pénzügyminiszter látogatásához kapcsolódtak.... Ez a hidegzuhany... politikailag bizonyosan gyógyító hatással lesz."65 így is volt: 1910 szeptemberében Lukács pénzügyminiszter a budapesti német konzulon keresztül köszönte meg „a császári kormány támogatását, ami a gazdaságilag és politikailag egyaránt értékes művet [ti. a kölcsönt - T.B.] egyedül lehetővé tette."6 6 Jelek mutatnak arra, hogy a német piac ezekben az években szinte telítődött a magyar állampapírokkal. Jellemző ebből a szempontból a Disconto-Gesellschaft és a német külügyminisztérium közötti levélváltás. 1913 októberében a bécsi német követség beszámolója szerint Tisza panaszkodott Berchtoldnál, hogy a magyar pénzügyminiszter kölcsönszerzési kísérletét Németországban durván elutasították, de most ugyanazon bankok Romániának óhajtanak kölcsönt nyújtani. Ezt Tisza Magyarországgal szemben igen barátságtalan lépésnek tartotta, „ami megnehezíti azok helyzetét, akik a Németországgal való legszorosabb kapcsolatra törekszenek."6 7 Az Auswärtiges Amt ezután intézett kérdést a Disconto-Gesellschafthoz, amely 1913. október 24-én válaszolt. A magyarázat szerint csak technikai természetű oka volt annak, hogy Romániának kölcsönt nyújtottak. „Magyarország ugyanis az 1908-1913 közötti időben a pénzpiacokat összesen 1,4 milliárd márka összegű tranzakciókkal foglalkoztatta. Ha ebből 400 millió márkát levonunk is a beváltott vagy még beváltandó kincstáljegyekre, akkor is marad összesen mintegy egy milliárd márka értékű magyar állampapír."68 Románia ellenben az akkori 200 millióval együtt is csak 414 millió márka állampapírt bocsátott ki, amiből szintén levonandó 176 millió márka beváltandó kincstárjegy és amortizáció. Ez összesen 238 millió márka román államjegyet eredményezett. Ezenkívül a magyar rente nem rendelkezett visszafizetési kötelezettséggel, míg a román igen erős amortizációval bírt. Ez a körülmény — így a Disconto-Gesellschaft —, párosulva a kedvező román gazdasági fejlődéssel, a román állampapíroknak nagy közkedveltséget biztosított. Ezzel szemben — folytatta a bank — a magyar járadékok „bizonyos mértékig azon furcsának tűnő események hatása alatt állnak, melyek a magyar parlamentben lejátszódnak."69 64 PA AA, Bonn. R 8943. 65 PA AA, Bonn. R 8944. 66 PA AA, Bonn. R 8944. 67 PA AA, Bonn. R 8945. 68 PA AA, Bonn. R 8945. 69 PA AA, Bonn. R 8945.
