Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Tomka Béla: A német tőke Magyarországon az első világháború előtti évtizedekben.V/1053
1070 TOMKA BÉLA amiért valamilyen formában kárpótláshoz szerettek volna jutni. Utóbbit is feltételéül szabták tehát a kölcsönnek. Némi ingadozás után a francia kormány végül elutasította a hitelfelvételt, amit aztán a német és az osztrák pénzpiac pótolt Magyarország számára. Kinderlen-Waechter német külügyminiszter a következőképpen összegezte a tapasztalatokat a tranzakcióval kapcsolatban: „A tanulságokat nem szabad elfelejteni. A kölcsön következménye az, hogy a Németország és Ausztria-Magyarország közötti kötelékeket tovább erősíti, s jelzi ezen országok sikerét, melyeket a francia tőkepiac meg akart sebezni."58 A politika mindazonáltal nem feltétlenül sértette a profitérdekeket a tőketranzakciók során. Ellenkezőleg: a magyar államkölcsönkibocsátások számos esetében maguk a német bankok igyekeztek politikai pártfogást szerezni profitérdekeik védelmében. A német bankok maguk kezdeményeztek politikai egyeztetést, például amikor 1909 végén a Deutsche Disconto-Gesellschaft jelezte a német külügyminisztériumnak, hogy a magyarok a tervezett 500 millió aranyfrankos kölcsönből ki akarják hagyni a német bankokat Párizs javára. A német bankok legalább 25%-ot követeltek a maguk számára. A Disconto-Gesellschaft sérelmezte, hogy az évek során egyre redukálták a Rothschild-konzorciumban a német kvótát a magyar bankok (például a Postatakarékpénztár) javára. A Rothschild-konzorcium német résztvevői jelezték, hogy további részaránymódosulásukba nem hajlandók belemenni, ez a konzorcium felbomlását jelentené.5 9 A magyarok arra hivatkoztak, hogy a német piacon nem lehetne jelenleg egy magyar kölcsönt elhelyezni. Ezzel azonban a németek diplomáciai csatornákon keresztül is vitába szálltak.60 A francia és a német hivatalos vélemények a sajtón keresztül is kifejezésre jutottak. A Le Petit Journal 1909. december 16-i száma közölte, hogy ha Magyarországnak 500 milliós kölcsönt ad Franciaország, akkor Ausztriának kezességet kell vállalnia, hogy nem fordítja ezt „egy ügyes eltolással" az Oroszország elleni fegyverkezésre, s ezenkívül a francia érdekeket a Südbahn-kötelezvények birtokosai esetében is megvédi, például tarifaemelés útján.61 A Vossische Zeitung 1909. december 31-i számában válaszolt, kifejtve, hogy a francia politika ki akarja használni Magyarország pénzszükségletét arra, hogy saját céljait megvalósítsa vele kapcsolatban. A német illetékes körök azonban tudatták Magyarországgal — írta a lap —, hogy a német pénzpiac a magyar terveket kedvezően szemléli: „Magyarországnak mindig is lehetősége van az általa igényelt fél milliárd koronát a német tőkepiacon beszerezni. Magyarországnak nincs szüksége arra, hogy megalázó, önállóságát korlátozó feltételeket fogadjon el... mivel a Hármas Szövetség tőkepiaca teljes mértékben rendelkezésére áll."62 Mint a bécsi német követ 1910. január 5-én írt leveléből kitűnt, a kör hamarosan bezárult. A franciák a németek kirekesztését az 500 milliós kölcsönből annak feltételeként szabták. Esetleg alrészesedést adtak volna nekik, ezt azonban a németek utasították el.6 3 így rövid időre úgy tűnt, hogy a kölcsönt Franciaor-58 Feis: i.m. 204. 59 Politisches Archiv des Auswärtigen Amts. (PA AA), Bonn. R 8943. 60 PA AA, Bonn. R 8943. 61 PA AA, Bonn. R 8943. 62 PA AA, Bonn. R 8943. 63 PA AA, Bonn. R 8943.
