Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Tomka Béla: A német tőke Magyarországon az első világháború előtti évtizedekben.V/1053
NÉMET TŐKE MAGYARORSZÁGON AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ ELŐTT 1069 állampapírok megfelelő árfolyamát. 1911-ben az amerikai vasúti papírok esetében ezt meg is tette.5 4 A világháború felé haladva, a nagyhatalmi ellentétek éleződésével egyre nőtt a politikailag érzékeny pénzügyi műveletek száma. A párizsi német követség 1911 februárjában már egy bank, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank tervezett ottani részvénykibocsátási terveiről is féltékenyen számolt be Berlinnek.5 5 1913-1914-ben, amikor a német kormány nagy belföldi kölcsönműveleteket hajtott végre, ismét kifejezésre juttatta azt a véleményét félhivatalos lapokon keresztül, hogy nem kedvező az időpont külföldi kölcsönműveletek lebonyolítására a német piacon. A porosz kereskedelmi miniszter a berlini tőzsdén jelezte, hogy melyek azok a papírok, melyek kibocsátását ellenzi. Ezúttal egy mexikói államkölcsönről és mexikói vasúti papírokról volt szó.5 6 Oroszország esete talán a legpregnánsabb példa a politikai szempontok érvényesülésére.5 7 Az első ilyen fejlemény az úgynevezett Lombardverbot volt, amelynek során egy igen jelentős Oroszországba irányuló német tőkekiviteli periódust követően Bismarck 1887-ben megtiltotta a Reichsbank számára, hogy orosz kormánypapírokat fedezetként elfogadjon. Ez a rendelkezés 1894-ig maradt érvényben. Ezt követően Oroszország ismét folytathatott kölcsönműveleteket Németországban, egészen 1906-ig, amikor a német kormány újólag az előbbi módon száműzte az orosz kormánypapírokat. Az orosz ipari papírok számára azonban továbbra is fennállt a lehetőség, hogy gazdára találjanak a német tőkepiacon. Szerbia esetében két alkalommal, 1893-ban és 1906-ban fordult elő, hogy az ország már megállapodott német bankokkal kölcsönfelvételben, de végül az üzletekre — tisztázatlan, de sejthetően politikai okok miatt — nem került sor. A kormány azonban nem annyira egyes papírok elutasítására, mint inkább egyes papírok átvételére ösztönözte a bankokat. Ez a fajta beavatkozás többször közvetlenül érintette a magyar papírokat is, hiszen különösen olasz, osztrák-magyar, török, román papírokról mondhatjuk ezt el az európai államok értékpapírjai közül. Több alkalommal előfordult, hogy a német kormány azt követően lépett fel kezdeményezőleg, hogy eg\ állam kölcsönkérelmét már elutasították Párizsban. Ez volt a helyzet 1887-ben Olaszország esetében, s 1910-ben Törökország és Magyarország, valamint 1913-ban Románia és 1914-ben Bulgária esetében. A francia tőkepiac sokáig nyitva állt a magyar papírok előtt, még akkor is, amikor az osztrák értékpapírokat már nem szívesen fogadta. Bosznia annexiója után (1908-09) azonban a magyar állampapírokkal szemben is erős diszkrimináció kezdődött. Pedig Magyarország már 1909-ben kölcsönt szeretett volna felvenni Franciaországban, ám a boszniai válságot éppen csak követő tervekről a francia közvélemény azt tartotta, hogy azok a katonai költségeket illetve az új tartományban való katonai és polgári berendezkedést szolgálnák. Párizsra erős orosz nyomás is nehezedett, hogy ne engedélyezze a magyar kibocsátást. Ráadásul a francia befektetőket élesen sértette a Déli Vasút (Südbahn) révén elszenvedett veszteség, 54 Feis: i.m. 170. 55 PA AA, Bonn. R 8945. 56 Feis: i.m. 170. 57 Wilfried Reininghaus: Der deutsche Kapitalexport nach Russland, 1870-1913. (unveröff. Diplomarbeit. Münster, 1973.)
