Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Tomka Béla: A német tőke Magyarországon az első világháború előtti évtizedekben.V/1053
1068 TOMKA BÉLA hogy hivatalos közbenjárást helyezett kilátásba a fizetés esetleges elmulasztása esetén.4 9 Ezenkívül a németek és a franciák törekedtek arra, hogy a kölcsönöket a hazai ipartól való vásárlásokhoz kapcsolják. Különösen a franciák tették ezt azért, hogy iparuk a némettel felvegye a versenyt. Igaz, ha a kölcsön önmagában is igen jövedelmezőnek tűnt, akkor eltűntek ezek a megfontolások.5 0 A német kormány formális ellenőrzése két pilléren nyugodott. Egyrészt a Reichsbank működését szabályozó törvényeken, másrészt a tőzsdék felügyeletét szabályozó rendelkezéseken.51 A Reichsbank változtathatta a leszámítolási kamatlábat, s ezzel nagyban befolyásolhatta a tőkeáramlást, s a diszkontálás során diszkriminálhatott bizonyos típusú külföldi értékpapírokat politikai szándékok szerint is. A tőzsdéket szabályozó törvény egy újabb eszköz volt. Ez célul tűzte ki, hogy távol tartja a rossz papírokat a tőzsdéktől, azonban a „közérdek" veszélyeztetése is kizáró ok lehetett. Az egyes tartományok illetve államok, melyekben a tőzsdék működtek, biztossal képviseltették magukat a tőzsdetanácsokban. A tőzsdék egységes eljárását biztosította az a szabály, mely szerint azt a papírt, melyet egy tőzsdéről kizártak, a többi tőzsdén sem jegyezhették. Ez nagy mozgásteret nyújtott a központi kormánynak a tőkeexport szabályozásában, hiszen a kancellár egyben Poroszország miniszterelnöke is volt, s így a porosz tőzsdék biztosa az alárendeltjeként dolgozott.52 Megemlítendő az informális nyomásgyakorlás is. Annál is inkább, mivel a német kormány viszonylag ritkán élt a formális beavatkozás eszközével, s szinte minden esetben állami papírok esetében tette azt. Nyilvánvaló volt ugyanis, hogy a nyílt állásfoglalás a befektetés későbbi sorsától függően „zsarolhatóvá" tette a kormányt. Igaz persze az, hogy a kormánybeavatkozás sikerét gyakran nem csak az mérsékelte, hogy a kölcsönt kereső más hitelezőhöz is fordulhatott, hanem az is, hogy a német befektetők külföldön is jegyezhettek a kérdéses értékpapírból. Az informális kapcsolatok kihasználása gyakran sikeresebbnek bizonyult a direkt beavatkozásnál. Ezért is figyelhető meg a formális ellenőrzés helyett mindinkább az informális nyomásgyakorlás a német kormányok részéről.53 A német közvéleményt foglalkoztatta az a kérdés, hogy előnyös-e Németországnak tőkét kivinnie nagyobb mennyiségben olyankor, amikor erre magának a német gazdaságnak is szüksége volna. Ez az aggodalom alapját jelenthette a kivitel valamiféle szabályozásának, mérséklésének. így a kormány időnként formális vagy informális módon kifejezésre juttatta véleményét arról, hogy nem aktuális illetve előnyös egy-egy tervezett külföldi kölcsönügylet lebonyolítása. Delbrück belügyminiszter például 1911. február 11-én a Reichstag előtt bejelentette, hogy adott esetben a kormány be fog avatkozni a gazdasági folyamatokba, hiszen fenn kell tartani a hazai és a külföldi értékpapírok között azt az arányt, ami biztosítja az 49 Fishlow: i.m. 131. 50 Fishlow: i.m. 131. 51 Erre lásd: Laves: German Governmental i.m. 499-500.; A német kormánybefolyás szükségére de egyszersmind korlátaira lásd még: Alfréd. Lansburgh: Der Staat und die Auslandsanleihen. Die Bank, 1913. 623-637. 52 Laves: i.m. 500. 53 Laves: i.m. 519.
