Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Tomka Béla: A német tőke Magyarországon az első világháború előtti évtizedekben.V/1053
NÉMET TŐKE MAGYARORSZÁGON AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ ELŐTT 1067 ígértek és hoztak, mint a velük összevethető hazai kibocsátások."4 3 Ez a magasabb hozam véleménye szerint önmagában is indokolta a német befektetéseket. A statisztikai analízis azt is lehetővé tette számára, hogy megállapítsa: a német tőkepiac negatívan megkülönböztette a külföldi értékpapírokat a hazaiakkal szemben, de csak enyhe mértékben. Hosszú távon a külföldi értékpapírok kockázata és hozama csökkent, s a különböző értékpapírcsoportok kockázata és jövedelmezősége konvergált.44 Nyilvánvaló azonban az is Tilly számításai alapján, hogy az 1890-es évektől erősen csökkent a különbség az osztrák-magyar és a német papírok hozama között.45 Ez is a valutastabilizáció nagy jelentőségét mutatja a külföldi tőkepiaci kapcsolatok csempontjából. John Komlos szintén arra az eredményre jutott, hogy az osztrák-magyar papírok hozama 1892 előtt nem korrelált más jelentős országok papírjainak hozamával, míg 1892 után igen erős pozitív korreláció látható.4 6 Úgy tűnik azonban, hogy tisztán a profitvárakozásokkal egy sor jelenséget nem lehet megmagyarázni. Nem képes ez a modell például megfelelő magyarázatot nyújtani arra, hogy miért összpontosultak az egyes nagy tőkeexportőr nemzetek befektetései olyan karakterisztikusan különböző térségekbe. Albert Fishlow az első világháború előtt a tőkekivitel két fontos változatát különbözteti meg. Az egyik — döntően piaci erők által vezérelt forma — Nagy-Britanniára volt jellemző, s a gazdag, európaiak által benépesített tengerentúli területekre irányult Amerikában és Ausztráliában. Ezek a területek a világháború kitörésekor az összes tőkeexport több mint felét szívták fel, s a brit tőkekivitel több mint 70%-át adták. A másik, a tőkekivitel egynegyedét összpontosító csoport — mindenekelőtt Franciaország és Németország tartozott ide — Európát tekintette célpontjának. Ezen belül Oroszország élvezett elsődlegességet, majd más keleteurópai és skandináviai országok következtek. Fishlow szerint itt a politikai megfontolások nyilvánvaló szerepet játszottak, csakúgy, mint a Törökországban, E-gyiptomban, Kínában, s az afrikai gyarmatokon történő befektetések esetében.47 Fishlow úgy véli, hogy a francia és a német kölcsönök britekhez képest való nagyobb átpolitizálódása megnyilvánult az állami és más közkölcsönök, valamint a gyarmati kölcsönök nagyobb arányában is.4 8 A párizsi és a berlini tőkepiac az állami beavatkozás jegyeit mutatta pénzügyi és reálértelemben egyaránt. Ami az első kategóriát illeti, mindkét tőzsde esetében külpolitikai szempontok is közrejátszhattak és játszottak abban," hogy milyen papírokat vezettek be oda, s a külügyminisztérium informális véleményalkotása is fontos szerepet kapott működésükben. A külügyminisztérium elérhette ugyanis, hogy egy külföldi kölcsönt elutasítsanak, vagy éppen jóváhagyjanak, s azáltal is ösztökélhette a befektetőket, 43 Tilly: German Banks and Foreign Investment i.m. 11. 44 Tilly: German Banks and Foreign Investment i.m. 11. 45 Tilly: German Banks and Foreign Investment i.m. 13. 46 Komlos: i.m. 206-208. 47 Albert Fishlow: Foreign Loans, Debt and Economic Development in the 19th and 20th Centuries. In: Herman Van der Wee-Erik Aerts (Eds.): Debates and Controversies in Economic History. Leuven, 1990. 127-128.; Hasonló felfogásra lásd pl.: Brinley Thomas: The Historical Record of International Capital Movements to 1913. In: John H. Adler-Paul W Kuznets (Eds.): Capital Movements and Economic Development. New York, 1967. 3-32. 48 Fishlow: i.m. 131.
