Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Tomka Béla: A német tőke Magyarországon az első világháború előtti évtizedekben.V/1053
1066 TOMKA BÉLA földi befektetésekben a világháború előtt. A 3784,3 millió Κ vámkülföldi beruházásból 2024,2 millió K, azaz 53,5% származott Németországból 1912-ben. Kimagaslik az államadósságok tétele 1405,4 millió K-s összegével, valamint a vasúti részvények állománya 335 millió K-val. Az államadósságok vámkülföldön lévő részének 62%-a, a vasúti részvényeknek pedig 85%-a Németországban volt található ekkor. Az idézett német kibocsátási statisztikák lehetővé teszik, hogy a térség többi államával és régiójával való összevetés révén rávilágítsunk a németországi magyar értékpapírkibocsátások néhány sajátosságára. 1883 és 1913 között 1190 millió márka, azaz 1913-as árfolyamon 1400,6 millió Κ magyar állampapír-, vasúti papír és záloglevél-, községi kötvény-kibocsátás történt Németországban. Közép- és Kelet-Európából a német tőkepiacra érkező értékpapírok között az állami papírok domináltak. Az állampapírokon belül azonban körülbelül fele részben vasúti papírok szerepeltek, melyeket kormánygaranciákkal bocsátottak ki. A részvénytőke-birtok kis jelentőségű volt, jóllehet a 20. század elején a Berlinben kibocsátott hazai értékpapírok egyharmada részvény volt.4 2 A kibocsátások meglehetősen egyenetlenül oszlottak meg az egyes évek között, még az intenzívebb kibocsátási periódusokban is. (5. sz. táblázat.) Mindazonáltal a közép- és kelet-európai német portfolio-beruházások dinamikája jórészt megfelelt a teljes német külföldi kibocsátásokénak. A csúcspontok az 1880-as évek közepén, az 1890-es évek végén, 1902-ben és 1905-ben voltak, míg a mélypontokat 1890, 1900, s 1907 jelentették. Mint láttuk, Németország tőkeexportjának fő célpontja a korszakban az Osztrák-Magyar Monarchia volt. A Monarchián belül Ciszlajtánia jelentősége csökkent, Magyarországé pedig nőtt. A magyar kibocsátások azonban más térségünkbeli országokéval összevetve korántsem tűnnek kiemelkedőnek dinamikájukat tekintve sem. Oroszországba a német befektetők a német-orosz politikai ellentétek kiéleződése után is jelentős összegeket invesztáltak, még közvetlenül a háború előtt is. így Oroszország volt képes növelni a legnagyobb mértékben tőkeimportját az 1896-1913 közötti periódusban Németországból. A Balkán szintén visszaesett a századfordulóra. Itt az államkölcsönök még az Osztrák-Magyar Monarchiánál is és Oroszországnál is inkább domináltak. A balkáni országok közül messze Románia volt a legfontosabb kölcsönfelvevő. Profitvárakozások és politikai akarat a tőekexportban Legutóbb a már többször idézett R. H. Tilly hívta fel a figyelmet a profitvárakozások fontosságára a német tőkeexportban, melyeket ő egyértelműen a tőkeáramlást determináló tényezőknek tart. Tilly számításokat végzett arra vonatkozóan, hogy a német és a külföldi értékpapírok jövedelmezősége miként aránylott egymáshoz 1870 és 1913 között. Az úgynevezett CAPM-t (capital asset pricing model) használja fel, ami a kockázat és a jövedelem viszonyát vizsgálja a befektetések során. Tilly megállapítja, hogy „a CAPM a német adatokra alkalmazva azt eredményezi, hogy a külföldi értékpapírok lényegesen nagyobb jövedelmet 42 Tilly: German Banks and Foreign Investment i.m. 6.
