Századok – 2001

TANULMÁNYOK - Tomka Béla: A német tőke Magyarországon az első világháború előtti évtizedekben.V/1053

NÉMET TŐKE MAGYARORSZÁGON AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ ELŐTT 1061 Igaz, a tőkeimport relatív jelentősége hozzávetőlegesen a századfordulótól kezdődően csökkent, hiszen — mint egy másik szerző írja — „amíg az 1890-es években a külföldi tőke részesedése azután a magyarországi beruházásokban elérte az 50%-ot, addig az 1900 és 1913 közötti tőkebefektetéseknek már csak egynegyed része származott külső forrásokból, háromnegyed részét a belső felhalmozás fedezte."2

1

Hasonlóképpen változott a tőkeimport forrása is az 1890-es évek elejétől. Addig Ausztria minden más országot messze megelőzött, de részesedése a magyar gazdaság finanszírozásában fokozatosan csökkent: míg 1892-ben a magyar értékpapírok fele itt talált gazdára, 1901-ben 34%-ra, 1912-re pedig 21%-ra mérséklődött a másik birodalomfél aránya.2

2

Ausztriát mindenekelőtt Németország pótolta ettől kezdve. Katus László szerint a befektetett német tőke összege 1913-ban meghaladta a 2 milliárd K-t. Összehasonlításképpen, a vámkülföldi tőkeforrások között második helyen álló Franciaország befektetései 1 milliárd K-ra rúgtak,2

3

illetve egy másik becslés szerint ennél valamivel kevesebbre, mintegy 900 millió K-ra tehetők.2

4 A németországi tőkeimport közül az államkölcsönök, a vasúti kölcsönök, a záloglevelek és egyéb közületi kölcsönök, s a bank- és ipari működőtőkebefektetések formájában végrehajtott beruházásokat vizsgáljuk. Mielőtt szemügyre vennénk az államkölcsönök hivatalos magyarországi statisztikáját, ezúttal is fel kell hívnunk a figyelmet néhány módszertani problémára.2

5

Magyarország esetében a tőkeimport nagyságának megítélését nehezíti az ország sajátos helyzete Ausztriához való viszonyában. Egyrészt ellentmondásosan ítélték meg már a kortárs statisztikusok is, hol külön államként kezelve Magyarországot, hol pedig csupán a vizsgálati egységet jelentő Monarchia részének tartva. Másrészt a vámkülföldi tőkebefektetések gyakran Ausztriába irányultak ugyan, de onnan Magyarországra kerültek végül, az osztrák tőkebehozatali statisztikában megjelenve. Fontos körülmény az is, hogy a hivatalos magyarországi adatok az államkölcsönök címleteinek területi megoszlásáról „az esedékes szelvények beváltási helye alapján készültek".2

6

Ennek következtében torzítást tartalmazhatnak több szempontból is. A külföldi illetőségű személyek értékpapírjukat gyakran nem is otthon őrizték, hanem például magyarországi bankoknál, s így a szelvénybeváltás is itt történt - szintén torzítva ezzel a statisztikát. Előfordulhatott ez már csak azért is, mert a szelvénybeváltóhelyek nem oszlottak meg egyenletesen. Másrészt a szelvénytulajdonosok gyakran kihasználták, hogy az adott valutaviszonyok mellett nem volt mindegy a beváltás helye, s így nem a „lakóhelyük" szerint várható helyen vitték a szelvényeket pénztárhoz. Ezenkívül a nemzetközi fizetőforgalomban az esedékes szelvényeket esetenként kvázi váltó funkcióval ruházták fel, azaz országhatárokon keresztül történő fizetéskiegyenlítésre használták azokat.27 21

Katus László: Magyarország gazdasági fejlődése, 1890-1914. In: Magyarország története. 7/1. Bp., 1978. 286. 22

Katus: i.m. 286. 23

Katus: i.m. 287. 24

Ránki: A francia tőke i.m. 71-72. 25

Erre lásd általában: Kövér György: A dualizmus-kori tőkeimportszámítások historiográfiai és módszertani kérdései. Aetas, 1992. 4. szám. 5-18. 26

Fellner Frigyes: A nemzetközi fizetési mérleg és alakulása Magyarországon. Bp., 1908. 73.