Századok – 2001

TÖRTÉNETI IRODALOM - Kovacsis József: Szentgotthárd és környéke (Ism.: Tilkovszky Lóránt) IV/1050

TÖRTÉNETI IRODALOM 1051 Nevétől elválaszthatatlanok azok a jórészt általa irányított és szervezett nagyszabású munkálatok is, amelyek 25-35 évvel ezelőtt levéltárosokkal, muzeológusokkal karöltve indultak meg Veszprém, Vas, Zala, Fejér és Heves megye vonatkozásában, és komplex módon, interdiszciplináris megközelítésben folytak, megyei helytörténeti lexikonok létrehozására. Ε vállalkozás jelentőségéről Veszprém megye két kötetes helytörténeti lexikona megjelenésével (1964, 1988) kapcsolatban a Századok is tájékoztatta olvasóit (1991. évi 5-6. sz. 587-589. o.), abban a reményben, hogy a nagy, nem utolsó sorban megjelentetési nehézségek ellenére a folytatás nem fog elmaradni. Ε remény csak egészen részlegesen vált valóra. A Fejér megyére vonatkozó kutatások bizonyos részeredményei a megyei levéltár évkönyveiben láttak napvilágot, Zala megye helytörténeti lexikonából a Kovacsics professzor ' által írt „Keszthely és környéke" jelent meg önálló kötetként 1991-ben; a Vas megyei lexikonból pedig a most megjelent — az alábbiakban ismertetendő — „Szentgotthárd és környéke" kötet, ugyancsak neki köszönhetően. A nagy vállalkozás kiadatlanul maradt anyagai a szóbanforgó megyék levéltáraiban állnak a kutatók rendelkezésére. A „Szentgotthárd és környéke" kötet ugyanabban a jól átgondolt és kitűnően kimunkált rendszerben teszi közzé lexikonszerűen a címben megjelölt kistérség helységeinek települési és népességtörténetének adatait, mint azt már fent említett korábbi hasonló kiadványaiban is tette a szerző. Képanyag közlésére ezúttal sajnos nem volt ugyan módja, de a kötet kitűnik minden szükséges és lehetséges szempontból kidolgozott, nagy gonddal készült táblázatai, térképei, ábrái sokaságával, amelyeken gyakran színek alkalmazásával is megkönnyíti az eligazodást. Történetileg vizsgálja és bemutatja községenként a népesség nem, kor, családi állapot, foglalkozás, műveltség, vallás, nemzetiség szerinti megoszlását, majd a népesség reprodukcióját, a születést, halálozást, természetes szaporodást, valamint az el- és bevándorlást. A kötet első részében átfogóan is bemutatja a vizsgált kistérség népesedésének, népmozgásának alakulását, az Árpádok korától, a török időkön át, majd nyomon kíséri a további évszázadokban is az adó- és egyéb terhek fokozódását, s annak következményeit, az úrbérrendezésig, és jobbágyfelszabadításig, hogy azután már egyre inkább támaszkodhatván statisztikailag felhasználható összeírásokra, sőt 1869 óta rendszeres népszámlálási eredményekre is, minden eddiginél megalapozottabb történeti-demográfiai áttekintést adhasson e kistérség viszonyairól a 19. század második felére, s a most letűnt 20. század egészére vonatkozóan is, amikor két világháború súlyos következményeit is számításba kellett venni. Nagy figyelmet szentel Szentgotthárd szerepének, amelyet nehéz körülmények ellenére elért iparosodottságával, kiépült intézményrendszerével gazdaságilag és kulturálisan is betölt falusias környezetében. Történeti-statisztikai megalapozottságú fejlődésrajzot kapunk e kistérségen belüli három tájegység, az Őrség magyar, a Vendvidék szlovén, és a nyugati határmente német lakossága sorsának múltbeli alakulásáról, jelenlegi helyzetéről, sőt a jövője kedvezőbb alakulása szempontjából kívánatos teendőkről is szó esik. Kovacsics professzor vizsgálódásai nagyon világosan és határozottan mutatnak rá arra, hogy hazánk „Szentgotthárd és környéke" gyanánt megnevezett határszéli, és így különösen is sajátos kistérsége egy nagyobb régió — az Alpok-Adria régió — olyan alrégiójának része, amelynek magyar, német, szlovén népei sok tekintetben egymásra utaltan éltek együtt Trianonig évszázadok hosszú során át, eltérő adottságaik folytán egymást kiegészítve, kapcsolataik révén egymást gazdaságilag támogatva, kulturálisan gyarapítva - míg a többségében németlakta területek Trianon következtében Ausztriához (Burgenland), a szlovén többségű részek Jugoszláviához kerülése véget nem vetett ennek az együttélésnek. A Magyarországnak maradt kistérségben minden tekintetben lényegesen romlott a népességmegtartó képesség, tovább fokozódott a magyar népességnek az Örségben különösen kirívó, már régebbről tapasztalt fogyása. A határokon innen maradt nemzetiségek — jóllehet a tárgyalt térség Trianonnal elcsatolt szlovén falvai 1941-ben átmenetileg visszakerültek — a nemzeti identitásuk megőrzése szempontjából hátrányos helyzetben voltak. (Mindazonáltal figyelmet érdemlő adat, hogy a burgenlandi magyarság helyzete e tekintetben hátrányosabb volt, mint a határon innen maradt német falvak népességéé.) De az egészségtelen és nyomasztó körülmények egészen súlyossá válása a második világháború után következett be. A német népességet sújtó intézkedések, így nagy részük szervezett eltávolítása az országból, majd a nyugati „vasfüggöny" leereszkedése, a hidegháborús hisztériában határövezetté nyilvánított, elszigetelt, és határvédelmi alakulatok nyomása alá helyezett térség lakosságának megbízhatósági szempontokkal indokolt állandó zaklatása, a munkalehetőségek hiánya miatti elvándorlás, azután mindezek megismétlődése a Jugoszláviával való viszony megromlása nyomán létrehozott déli határsávban, a megbízhatatlanok áttelepítésével a Hortobágyra, illetve kényszermunkára küldése Dunaújvárosba. Szó esik arról is a kötetben, hogy e különlegesen súlyos