Századok – 2001
TÖRTÉNETI IRODALOM - Kovacsis József: Szentgotthárd és környéke (Ism.: Tilkovszky Lóránt) IV/1050
1050 TÖRTÉNETI IRODALOM 1050 lehetett volna említeni pl. Baldacci Manónak, Csányi Lászlónak, Ivánka Imrének, Kiss Miklósnak, Perczel Mórnak az esetében. (Kossuth életrajza viszont kicsit „túlhangsúlyozott": nem volt az országgyűlési küldöttség vezetője, mint azt a 10. dokumentum címében feltünteti, s nem volt az OHB elnöke a 91. dokumentum kibocsájtásakor, mint azt ugyancsak a címben a közlő megelőlegezi.) A nagyszámú jegyzetben akadnak pontatlanságok, amelyeknek forrása — legalábbis részben — a korábbi szakirodalom. így téves az 5/b. jegyzet megállapítása, hogy Táncsicsot az ifjúság vezette tömeg szabadította ki. (A következő dokumentum jegyzetéből kiviláglik, hogy Táncsicsot Nyáry Pál kezessége mellett bocsájtották szabadon.) A 18. dokumentum jegyzetében meg kellett volna említeni azt is, hogy Szemere — Pestre utazása előtt — átdolgozta a sajtótörvényt és az országgyűlés a felére csökkentett biztosítékot hagyta jóvá. A 23/a. dokumentum jegyzete indokolatlanul teszi március 23-ára a Miniszteri Bizottmány megalakulását. Ez a kinevezés napja, a megalakulásra csak Szemere megérkezését követően, s a tényleges működés megkezdésére további két nap után került sor. Helyes a jegyzetek készítőjének az a törekvése, hogy az egyes törvényeknél utal arra, ha azok követelése a 12 pontban szerepelt. A 25. dokumentum esetében azonban a nemzetőrség tisztjeinek megválasztása nem a leendő törvény értelmében történt, hiszen az még nem lépett életbe. A 41. dokumentum jegyzete téves, mert abban a sorkatonaság „hadi lábra lett állítása" szerepel. Ugyanez a szöveg ismétlődik, s ott a helyén is van a 42/a. iratnál. A 73. sorszámú dokumentum a „pesti csatárok" átalakításánál félreérthetően alkalmazza a megjegyzést, hogy az „reguláris alakulattá" szerveződött. Ez a fogalom ugyanis a sorkatonaságot jelöli, míg a pesti önkéntesek honvédzászlóaljként szolgáltak. Végül a 221. iratnál Windisch-Grätz október 16-iki kinevezéséről szólva, azt nem tekinthetjük úgy, hogy ettől a pillanattól a magyarországi intervenciós seregek főparancsnoka lett volna, mivel ez a megbízás a herceget a Bécs ellen felvonuló csapatok élére állította. Ezek a megjegyzések árnyalati pontatlanságokra hívják fel a figyelmet, de az elmúlt évek szakirodalma segített volna azok elkerülésében. A kötet a 139-151. oldal között tíz irat reprodukcióját közli, köztük Széchenyi István, Kossuth Lajos, Batthyány Lajos és Görgey Artúr által aláírt okmányokat, amely említettek szövegét — egy kivétellel — nem sorolta a 219 sorszámmal ellátott iratok közé. Ezzel kívánták a sajtó alá rendezők feltehetően hangsúlyozni azt, hogy nem a levéltárban található, a kormánytól származó iratok közlésére törekedtek, hanem következetesen tartották magukat célkitűzésükhöz, hogy a város(ok) mindennapi életét mutassák be, lehetőség szerint az egyes emberek vagy embercsoportok gondjait vagy sérelmeit is érzékeltetve. A reprodukcióban közölt dokumentumok között találjuk „a pestvárosi rendre ügyelő bizottmány" datálatlan, feltehetően április 1-én kibocsájtott nyomtatott felhívását. Ez felveti azt a gondolatot, hogy nem tekinthetné-e a Fővárosi Levéltár azt is feladatának, hogy összegyűjtse és publikálja a Rendre Ügyelő Választmány (Bizottmány?) proklamációit? Az ízléses kiállítású, jól kezelhető kötet szerencsés vállalkozás. Előkelő hely illeti meg a 150. évfordulóra megjelent forráskiadványok között. Urbán Aladár Kovacsics József SZENTGOTTHÁRD ÉS KÖRNYÉKE Szentgotthárd környéki, dél-burgenlandi, őrségi és vendvidéki falvak és nemzetiségek (1183-1995) Település- és népességtörténeti lexikon Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 2000. 495 o. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának emeritus professzora, három évtizeden át a statisztikai tanszék vezetője, akinek idehaza és nemzetközileg is igen nagyrabecsült sokoldalú és gazdag statisztikai munkásságát melegen méltatták a kiváló tudós 80. születésnapja alkalmával a Magyar Tudományos Akadémián 1999. októberében rendezett jubileumi ünnepségen, a történeti-statisztika művelése terén szerzett kimagasló érdemeivel a történettudomány számára is nélkülözhetetlen szolgálatot tett. A történeti statisztika forrásairól, Magyarország történeti demográfiájáról megjelentetett művei, a népességszám alakulása tekintetében mutatkozó nyitott kérdésekre keresett és adott történeti-demográfiai válaszai, településtörténeti és migrációs kutatásai és megállapításai részévé váltak és válnak bővülő és fejlődő történeti ismereteinknek.
