Századok – 2001
TÖRTÉNETI IRODALOM - Sipos Gábor: Az erdélyi református főkonzisztórium kialakulása 1668-1713 (-1736 (Ism.: Monok István) IV/1046
1046 TÖRTÉNETI IRODALOM 1046 Holl Béla LAUS LIBRORUM Válogatott tanulmányok Válogatta és szerkesztette Monok István, Zvara Edina (METEM könyvek 26.) Szeged, 2000. 300 o. A körünkből nemrég eltávozott Holl Bélát a magyar könyvtörténet kiváló művelőjeként tartotta számon a tudományos közvélemény. Csak aki ritkán tartott tudományos előadásait hallhatta, vagy egyetemi szemináriumain vehetett részt (az ELTE-n, JATE-n és a Pázmány Péter Egyetemen tanított élete végén) tudta, hogy történelemből is kitűnően felkészült kutatóval áll szemben, hiszen egyháztörténeti stúdiumaihoz nélkülözhetetlen volt a hazai és nemzetközi históriában való jártasság. Mindig kiderült, hogy az egyes forrásokat nemcsak mások feldolgozásából ismeri, hanem az eredeti okmányokat nézte át, ha erre módja adódott. Az 1950-es években pedig a váci egyházmegye levéltárosa lévén, erre bőven volt alkalma. Mindezeket nagyjából eddig is sejtettük, de válogatott tanulmányainak kiadásával mindenki bizonyságot szerezhet a fentiekről. A 14 cikk közül nincs egyetlen egy sem, amelyben ne esnék szó 11-17. századi történelmünk nagyjairól (Szent István, Szent Imre, Hunyadi Mátyás), de ezek egyenkénti számbavételére nincs itt terünk. Egyik közleményéről (A piaristák történelemtanítása a XVIII. század első felében) azonban bővebben is szólnunk kell, hiszen az címében is, szövegében is kifejezetten a történettudomány historiográfiájáról szól. A piarista rend, melyet Kalazanci Szent József a szegény, de tehetséges fiúk nevelése céljából alapított Rómában, 1617-ben nyerte el egyházi megerősítését. Rohamos elterjedése bizonyította életrevalóságát. Magyarországon az első házat 1642-ben Podolinban (ma Szlovákia) alapították. A piaristák iskoláit, tanítási és pedagógiai módszerét az adott történelmi helyzet, az igényekhez való rugalmas alkalmazkodás jellemezték. Ezt célozta a rendi szabályzat, de az egyetemes és tartományi káptalanokban hozott tanulmányi előírások is ezt segítették elő (Ordo studiorum). A történelem, főként a nemzeti múlt és az anyanyelv tanítása a rendes tantárgyak közé tartozott. Altalános érvénnyel az 1747-es rendtartomány Magyarországon tartott káptalanja határozta el a történelem tanítását. Mária Terézia 1777-ben kiadott Ratio educationisának megjelenéséig számos esetben finomítottak az osztályonként tanításra szánt anyagon. 1752-ben az osztrák és a magyar provincia vezetői Bécsben közös értekezletet tartottak, és ezen a piarista iskolák tanítási módszerét a legapróbb részletekig kidolgozták. A filozófiai osztály órarendjének tervezetébe a hagyományos ókori történelem (História quatuor monarcharum) mellé ekkor kerültek a praktikus célzatú részstudiumok, a História iuristis trandenda, a História civilis (századok szerint a legújabb korig tárgyalt világtörténet), a História religionis, a História militaris, a História oeconomica és a História litteraria. Éppen ezeknek az elveknek gyakorlati kipróbálása kapcsán szereztek gazdag tapasztalatokat, s ez tette a piaristákat alkalmassá arra, hogy a Habsburg-monarchia országaiban részt vegyenek az állami iskolák reformjainak kidolgozásában, melyek a 18. század első felétől váltak egyre sürgetőbbé. Holl Béla alapvetően könyvtártörténeti indíttatású tanulmányai számos vonatkozásuk miatt a történettudományt is közelről érdeklik. Jó ötlet volt gyűjteményes kiadásuk. Kőhegyi Mihály Sipos Gábor AZ ERDÉLYI REFORMÁTUS FŐKONZISZTÓRIUM KIALAKULÁSA 1668-1713 (-1736) Kolozsvár, 2000, Erdélyi Múzeum Egyesület - Erdélyi Református Egyházkerület. (Erdélyi Tudományos Füzetek 230.) 111 o. A legutóbbi néhány évtizedben az egyháztörténeti kutatások jelentős része Magyarországon és a volt szocialista országokban is más történeti szaktudományok keretén belül zajlott. Sok, országonként egymástól is eltérő sajátossága volt ezeknek a kutatásoknak, de voltak közös jelenségek is. Felekezettől és országtól függetlenül elmondható, hogy az egyes egyházak nem tudtak saját történelmük feltárására, gondozására, illetve a történeti ismeretek továbbadására alkalmas szakembergárdát nevelni, a képzettebb idősebb generációk pedig részben kihaltak, részben a gyüleke-
