Századok – 2001
MŰHELY - Radó Bálint: VI. Jakab skót király politikaelmélete The Trew Law of Free Monarchies című írásában IV/983
1028 RADÓ BÁLINT cia hugenottát idézi, aki szerint „Jobb bizonyos rendetlenséget elviselni az államban (estate), és néhány szeplőt rajta (Commonwealth), mint megújítást színlelve teljesen felforgatni azt (Republicke)".256 A vele ellentétes véleményen lévők második „kifogása" Jakab szerint az, hogy a zsarnok átkot jelent a népre, így a nép természetes szabadságvágya megkívánja letételét.25 7 Erre azt a rövid választ adja, hogy az ilyen kétségtelenül átokszámba menő uralom Isten akaratával egyezik, a zsarnokot Isten büntetés gyanánt helyezte a nép fölé, így tehát a zsarnok elmozdítása egyet jelentene Isten akaratának semmibevételével. Az egyetlen lehetséges kiút a türelmes és buzgó imádság és ezzel összhangban „életünk jobbá tétele".25 8 Harmadikként Jakab azt az ellenérvet hozza fel, hogy a történelem során számos lázadás sikerrel járt, így azok isteni jóváhagyására lehet gondolni. Válaszában Jakab elismeri, hogy „a Seregek Urának" kezében van „a csaták és minden más világi dolog sikere",25 9 de ezen az alapon a zsidók ellen harcoló filiszteusokat, akik még a frigyládát is megszerezték, szintén igaz ügyért küzdőknek kellene elismernünk. Sőt, a teológusok a párbajt sem tiltanák, ha az istenítélet tényleg megmutatná, ki harcol az igaz oldalon. Itt a király rövid teológiai fejtegetésbe bonyolódik. Ennek lényege, hogy Isten előtt az ártatlan fél sem tekinthető ártatlannak. Teológiai értelemben kivétel nélkül mindenki bűnös. Az ószövetségi Szentírásban sokszor olvashatunk arról, hogy Isten saját népe megzabolázására a zsidók ellen más népeket harcba indít. Miután ily módon elvégezte Izrael megbüntetését, „ostorait is tűzre veti".26 0 Ennek mintájára a királyt, helyettesét („Deputie") gyakran úgy bünteti Isten, hogy lázadókat buzdít fel ellene, akiket azonban mint haragja eszközeit végül elvet.26 1 Ami a király és népe között a koronázáskor kötött „állítólagos" kétoldalű egyezményt, szerződést mint negyedik és egyben utolsó ellenvéleményt illeti, arról tematikus okokból a korábbiakban részletesen szóltunk. Most az a feladatunk, hogy összefoglalásképpen válaszoljunk a „szabad" („free") szó használatával kapcsolatban feltett kérdésre. VI. Jakab skót király szemében igazi szerződéses viszonyról uralkodó és népe között nem lehet beszélni. A szerződéselméletet általában az ellenállás igazolására szokták felhasználni, Jakab azonban nyilvánvalóan nem ad aktív ellenállási jogot az alattvalóknak; az elméletet újraértelmezi. Bár a tárgyalt mű egésze során újra és újra hűbéreseknek nevezi alattvalóit, nincs itt többről szó, mint arról a már említett tényről, hogy a középkortól szokás volt a hűbéri hűség mintájára gondolkodni az alattvalói hűségről. A hűbérúr és hűbérese között fennálló valódi szerződéses kapcsolatot viszont hiába kérnénk számon Jakab politikaelméletén. Az alattvalók sosem mondhatják fel az uralkodó iránti köteles hűséget, ellentétben a hűbéressel. Bár Skóciában a monarchia Jakab értelmezése szerint hódítással kezdődött, a királyok, így ő maga is végső soron Istentől kapják hatalmukat, így 256 Uo. 22. 257 Uo. 22. 258 Uo. 22. 259 Uo. 22. 260 Uo. 22. 261 Uo. 22.
