Századok – 2001
MŰHELY - Radó Bálint: VI. Jakab skót király politikaelmélete The Trew Law of Free Monarchies című írásában IV/983
VI. JAKAB SKÓT KIRÁLY POLITIKAELMÉLETE 1027 („state") és az ókori „res publica" angol tükörfordításának tekinthető „közjó", a „commonwealth" (néhol „commonweal" alakban) kettőssége, párhuzamos használata. A fenti fogalmak leszármazási tábláját Paczolay Péter írásában követhetjük nyomon.249 Jakab ugyanakkor nem használja a „corpus politicum"-ból, a „politikai testből" eredő „body politic" összetételt, de kétségtelen, hogy a fent idézett hasonlattal ebben gondolkodik. Az E. H. Kantorowicz által részletesen tárgyalt „politikai testről", a „corpus morale et politicum"-ról van itt szó. Egyetlen tag levágása óriási veszteséget jelent az egész számára, de amíg a fő ép, mindig van remény a test gyógyulására, a többi tag épen maradására - állítja VI. Jakab. Azt viszont már az olvasó ítéletére bízza, vajon „milyen állapotba kerül a test, ha a főt bármilyen gyengesége miatt levágják".250 Amint Krisztus a tökéletes szőlőtő, az emberek pedig a szőlővesszők, melyek önmagukban nem élhetnek, úgy Jakab a király, a „kisbetűs felkent" magáról is sejteti, hogy az alattvalók nélküle aligha élhetnének meg. Mindazonáltal a legszerencsésebb, ha minden tag együttműködik és nem kell a kormányzó főnek egyiküktől sem megszabadulnia a többi épsége érdekében. Kantorowicz íija, hogy az öngyilkosságot is háromszoros bűnnek vette a középkori politika teológia: a természet törvénye, az Isten hatodik parancsolata és a király misztikus teste elleni véteknek.25 1 Jakab voltaképpen úgy véli, csak akkor tekinthető a király elleni lázadás jogosnak, ha elképzelhető, hogy a fő levágásából a testnek bármilyen haszna származhatna. Ezt contradictio in adiectonak minősítve kizárja az ilyen lehetőséget. Mindezek után Jakab számára nem marad más feladat hátra, mint „négy fő és nyomós kétség feloldásával"25 2 befejezni az értekezést. Ez a rész a Trew Law harmadik nagy szerkezeti egysége. Álláspontja ellenzőinek érvei közül elsőként azt említi, hogy állítólag a , jó Polgároknak" („good Citizens") hazájuk iránt érzett „természetes lelkesedése és kötelességérzete" megköveteli, hogy államukat a zsarnoki uralomtól megszabadítsák. Erre adott válaszának első részében így érvel: „bizonyos Axióma az a Theológiában, hogy nem szabad rosszat tenni azért, hogy jó süljön ki belőle: A Király gonoszsága tehát sosem teheti azokat az ő bírójává, akik az ő ítélete alá vannak rendelve".253 Kimondatlanul is Pál apostol ismert római levél-részletére utal Jakab, amikor azt vallja, hogy csak a fejedelmet — az ő szavaival a Magisztrátust — illeti meg a kardhasználat joga illetve kötelessége.25 4 A „ius portandi gladium" klasszikus elvével van itt dolgunk, amely magánszemélyeket nem illet meg, márpedig az alattvalók azok. Válaszának második részében arra mutat rá, hogy a zsarnokká lett uralkodó irányítása is jobb és rendezettebb, mint az ő elmozdításával előálló anarchia. Ez utóbbi szabadosságától Jakab egyenesen irtózik: „ha nincs Király, semmi sem törvénytelen senkinek".25 5 A „teológus Költő Du Bartas-t", azaz Guillaume de Salluste-öt, a fran-249 Paczolay Péter: Az állam mint a politikaelmélet történeti problémája in: Gombos József: Finnország politikatörténete 1809-1917. Szeged, 1994; 15-19. 250 Abszolutizmus 1997; 21. 251 Kantorowicz i.m. 1957; 15. 252 Abszolutizmus 1997; 21. 253 Uo. 21. 254 Uo. 21. 255 Uo. 21.
