Századok – 2001
MŰHELY - Radó Bálint: VI. Jakab skót király politikaelmélete The Trew Law of Free Monarchies című írásában IV/983
1024 RADÓ BÁLINT mára éppen annak hangsúlyozása is perdöntő jelentőségű volt, hogy a legitimációt isteni egyetértéssel megszerző hódító ős és a jelenlegi uralkodó között leszármazásbeli folytonosság mutatható ki. Hibát követnénk el, ha ebben az összefüggésben megfeledkeznénk Jakabnak az 1606-os egyházi kánonnal kapcsolatos politikájáról. 1606-ban a canterbury zsinaton Overall püspök szorgalmazására azt a megfogalmazást fogadták el, miszerint a lázadó által sikerrel felállított és megszilárdított kormányzat Isten engedélye, beleegyezése nélkül aligha jöhetne létre, így tehát az alattvalók az ilyen de facto uralkodó iránt is engedelmességgel tartoznak.225 Könnyen belátható, hogy az ekkor már angol királyként is uralkodó Jakab ezt az érvelést rendkívül veszélyesnek találhatta és az ún. „Convocation Book"-ot rövid úton betiltatta. A Trew Law hódító Fergusa ekkor már a múlté volt. Tudnunk kell, hogy a 17. századi Angliában sokáig heves vitákra adott alkalmat annak a kérdésnek az eldöntése, hogy vajon mennyi időnek kell eltelnie ahhoz, hogy egy, hódítás révén megszerzett uralmat törvényesnek, nem pedig trónbitorlásnak lehessen tekinteni.226 1645-ben William Brail arról írt, hogy nem csupán a sikeres hódítás isteni szentesítése okán jár engedelmesség a hódítónak, hanem amiatt is, hogy a lakosságnak védelmet biztosít.227 Hadrian Saravia és Dudley Digges meggyőződése szerint Hódító Vilmos Angliába érkezve magának tartotta fenn a dominium directum-ot, az alattvalók csak a dominium utile-t kapták meg.228 Ez római jogból ismert proprietas és possessio közötti különbségtétel egybecseng Jakab királynak a Trew Law-ban kifejtett, fentebb már ismertetett álláspontjával. Sőt ezt a véleményét egy további hasonlattal érzékelteti: „A minket illető kincsleletekre vonatkozó törvényre"229 („the Law of our hoordes") hivatkozik. Tulajdonosként a királyt illet Skóciában minden, a földben talált kincs. Továbbá, „Ha valaki, bármely birtok vagy jószág örököse örökösök nélkül halna meg, minden birtoka és jószága a királyra száll vissza. Ha pedig egy fattyú törvényesítés nélkül hal meg (amely törvényesítés egyedül a király kezében van), mindene, amilye van, szintúgy a királyra háramlik."230 Jakab nem is csupán Skóciáról, Fergusról és a skót királyok hatalmáról ír a műben, hanem a „normandiai Fattyú"23 1 hódítása nyomán Angliában bekövetkezett helyzetről is. Leszögezi, hogy Vilmos megváltoztatta Anglia törvényeit, „megfordította a kormányzás rendjét, az idegeneket, követőit, sok régi birtokos helyére ültette".23 2 Fontosnak tartja azonban megjegyezni, hogy Angliával és más országokkal ellentétben az ő hazájában sosem történt meg az, hogy megváltozott „a Királyi vér és az uralkodóház, a királyságot pedig hódítás útján az egyik elragadta a másiktól".23 3 Ezzel a kitétellel nyilván feloldani kívánta a hódításelmélet és az örökletes monarchia eszméje között jelentkező feszültséget. 225 J. N. Figgis: The Divine Right of Kings. Cambridge, 1922; 238. 226 Kontler i.m. 1997; 153-160. 227 Sommerville i.m. 1990; 366. 228 Uo. 367. 229 Abszolutizmus 1997; 19. 230 Uo. 19. 231 Uo. 18. 232 Uo. 18. 233 Uo. 18.
