Századok – 2001
MŰHELY - Radó Bálint: VI. Jakab skót király politikaelmélete The Trew Law of Free Monarchies című írásában IV/983
1022 RADÓ BÁLINT angol „ősi alkotmánynak" a „Normandiai" által történt fenntartására és megerősítésére való elképzeléseivel —, addig az Írországból érkezett Fergus egy barbár országot talált, így tehát ő volt a legelső, aki a skótoknak törvényeket adott, ily módon civilizálva őket. A Fergus király és VI. Jakab király közötti jogfolytonosság illusztrálására álljon itt Jakab véleménye: „És itt azt is meg kell jegyezni, hogy az a kötelesség és alattvalói hűség (duty and alleageance), melyet a nép fejedelmének esküvel fogad, nem csupán az adott fejedelemre vonatkozik, hanem törvényes örököseire és utódaira is, mivel a koronák egyenes utódlása az Isten népe körében kezdődött és számos keresztény államban (common-wealths) boldogan folytatódott".216 Ismét egy világos utalás az Ószövetség népére, egyben természetes és kézenfekvő érvelési alap különösen egy protestáns keresztyén uralkodó számára, legfőképpen egy olyan korban, amelyben az ő angliai regnálásának vége felé, az Egyesült Tartományok és Spanyolország között 1621-ben lejáró, tizenkét esztendőre szóló fegyverszünet vége előtt egy évvel az Újvilágba hajózó, William Bradford kormányzó vezette szeparatista „Zarándok Atyák" csakúgy, mint az 1630-ban „a hegyre épült várost", Bostont megalapító John Winthrop parancsnokolta kongregacionalista puritánok teljes hitvilágát áthatotta „New Jerusalem", a „New Israel" létrehozásának gondolata. Bár Jakab egyházszervezeti kérdésekben aligha értett egyet akár csak az utóbbi, mérsékeltebbnek mondható csoporttal, az Ószövetségre való hivatkozások, az abból vett példák, a vele vont párhuzam nem csupán elsősorban a konfesszionális kor protestantizmusának általános sajátossága, hanem különösen jellemzi a korabeli Anglia „kiválasztottság"-, „új választott nép"-tudatát. Jakab a mű megírásakor természetesen még csak Skócia trónját mondhatta magáénak, de a fenti párhuzamok aligha csenghettek idegenül az angol alattvalók fülében néhány évvel később, ami nem elhanyagolható a mű angliai fogadtatása szempontjából. Vizsgáljuk meg azonban egy kicsit közelebbről magát a hódítás-elméletet, hiszen igyekeztünk már amellett érvelni, hogy Jakab politikai gondolkodásában ez a jogi aspektus, ez a kétségtelen és messze ható következményekkel járó aktus jóval fontosabb, mint önmagukban véve a bibliai utalások. így reményünk nyílik arra is, hogy a hódítás és az uralkodáshoz való „isteni jogalap" között, már fentebb jelzett látszólagos ellentmondást feloldhatjuk. Ε tekintetben mindennél fontosabb azt leszögeznünk, hogy alapvető különbség van a politikai hatalomhoz való jutás mikéntje és annak legitimációs módja között. Röviden azt mondhatjuk, hogy egy, hódítás révén trónra kerülő uralkodó trónhoz való joga lehet az isteni akarat következménye is. Sőt, a kor gondolkodásában nagy valószínűséggel annak kézzel fogható megnyilvánulása. A különbség a jogcím és a hatalom tényleges forrása között van. Márpedig „nincsen hatalmasság, hanem csak Istentől: és amely hatalmasságok vannak, az Istentől rendeltettek".217 A római levélnek ez a verse a 16. századi elsősorban protestáns politikai gondolkodás fővonalának alapigéje volt. Sőt, Jézus Krisztus mondja Pilátusnak: „Semmi hatalmad sem volna rajtam, ha felülről nem adatott volna néked".21 8 Nyilvánvalóan Jakab király is tudta, hogy 216 Uo. 23. 217 Róm. 13, 1. 218 Jn. 19, 11.
