Századok – 2001
MŰHELY - Radó Bálint: VI. Jakab skót király politikaelmélete The Trew Law of Free Monarchies című írásában IV/983
VI. JAKAB SKÓT KIRÁLY POLITIKAELMÉLETE 1021 lyét hozza fel. Valóban, Jakab király gondolatvilágától mi sem állhatna távolabb, mint annak elfogadása, hogy az uralkodót a nép elmozdíthatja a hatalomból, sőt akár kivégeztetheti. Éppen eléggé nyomaszthatták gyermekkorának szörnyű élményei, amikor sorra erőszakos halált haltak Skóciában a régensek, továbbá George Buchanan ijesztgetései, melyek azt ecsetelték, milyen sors vár „a skótok hagyománya" értelmében az alattvalóknak „engedetlen" királyra. Nagyon figyelemreméltó J. Wormald pszichológiai magyarázata,213 amelyet a magunk részéről helytállóként valószínűsíthetünk. Eszerint Jakab a Trew Law-ban mintegy „kiírta magából" mindazt a sok lidérces gyermekkori élményt és Buchanan tananyagát, amely éles ellentétben állt nem csupán a saját könyvtárában örömmel és megkönnyebbüléssel felfedezett egyéb művek tartalmával, mint amelyen Guillaume Budé Institut du Prince-e vagy Jean Bodin République-je, hanem önnön mély meggyőződésével és szíve vágyával is. Hozzátehetjük: végre sokat gyalázott édesanyját is felmenthette önmaga előtt! Mindehhez viszont elengedhetetlenül szükséges volt „az isteni jogalapú abszolút monarchia" eszméje. Látszólag ellentmondást találunk a fenti elmélet és az imént érintett skóciai Fergus-történet között. Az utóbbi ugyanis a legegyértelműbben a történelmi hódítás-elméletek sorába illeszkedik. Jakab ennek megfelelően érvelésében teljesen elhagyja a római lex regia elvéből a hatalom nép általi, az uralkodónak történő átadásának illetve a népszuverenitásnak gondolatát. Ami az egészből megmarad, az csupán a lex regia-ból következő második elem: az ugyanis, hogy az uralkodó akarata törvény, a „Quod principi piacúit legis habet vigorem" ulpianusi mondatnak értelmében. Skóciában azonban, amint Jakab bemutatja, hódítás volt, a királyi akarat tehát egyértelműen ennek a hódításnak következményeként bír a törvény erejével. Fergustól a királyi utódok öröklik a trónt és a királyságot, továbbá abban az összes „beleszülető", tehát „természetes alattvalót"! Ezen alattvalók „természetes kötelessége", hogy engedelmeskedjenek „természetes uruknak és királyuknak". Itt Jakab voltaképpen a régi, jól bevált pápai terminológiát használja: a pápa esetében is a voluntas principis volt a törvények, az egyház fegyelmi, egyházkormányzati elvek és gyakorlat egyetlen forrása, tőle, „belőle" mint valóban princeps legibus solutus-ból erednek az egyházban a törvények. Ugyanígy Skóciában is az abszolút uralkodó akaratából, belátásából ered minden törvény, „a királyok voltak a Törvények szerzői és alkotói".214 Jakab király őse hódítással került hatalomra, az így megszerzett trónt Jakab természetes, azaz igaz és helyénvaló, legitim módon megörökölte, ebből pedig az következik, hogy ugyanaz a jogkör, ugyanaz a hatalom megilleti őt is, mint elődjét. Láthattuk, hogy még az ószövetségi Izrael esetében is végleges és visszavonhatatlan volt a hatalomátruházás. A skótok őstörténetében ráadásul egészen másról volt szó. Itt a hódítás a nép akaratától függetlenül tette Fergus királyt abszolút úrrá minden alattvalója fölött. Jakab mindamellett nem mulasztja el megjegyezni, hogy míg Angliában 1066-ban Hódító Vilmos „megváltoztatta a törvényeket",215 tehát a már meglévő törvényeket — szöges ellentétben az angol közösjogászoknak az 213 Uo. 43. 214 Abszolutizmus 1997; 18. 215 Uo. 18.
