Századok – 2001
MŰHELY - Radó Bálint: VI. Jakab skót király politikaelmélete The Trew Law of Free Monarchies című írásában IV/983
1020 RADÓ BÁLINT Pocock ezt a nézetét az angliai „ősi alkotmány és a hűbéri törvény" vizsgálata közben fejtette ki, gyakorlatilag tehát az angol közösjog, a common law gyökereinek áttekintésekor. Ami minket mindebből ebben a skóciai összefüggésben érdekel, az az, hogy á törvények „királyelőttiségébe" vetett hitet Jakab a királyok által kifejezett „legisdatio", a nagyon is egy meghatározott időponthoz kötődő királyi „törvényadás" révén támadja és cáfolja. S bár a François Hotman vezette mos docendi Gallicus hívei éppen a római jog anakronisztikusnak nevezett túlzott jelentőségével szemben a franciák önálló, „gall" jogtörténeti fejlődésére és a hűbéri jogra helyezték a hangsúlyt, miközben éppen a francia abszolutisták képviselték erőteljesen a hűbéri joggal ellentétes nézeteket,206 itt és most a skót VI. Jakab király rendkívül ügyesen a fentebb már ismertetett hűbéri érveléssel köti össze Fergus királynak általában a Krisztus utáni 5. századba helyezett hódítását: ezzel a hódítással a skótok királya az egész ország legfőbb hűbérurává („overlord") vált, az alattvalók pedig az ő hűbéresei lettek. Mégpedig — amint láthattuk — az elképzelhető legtermészetesebb módon, „beleszületés" révén, hiszen mindenki, aki Skóciában valaha is ettől kezdve megszületett, az ennek a fergusi hódításnak következtében királlyá lett fejedelem természetes kormányzata alá tartozott és tartozik. A necessitas fogalmával találkozunk ott, ahol Jakab véleménye szerint az ily módon Skóciában királyságra jutott Fergus és utódai a „barbároknak", akiknek korábban semmiféle törvényük nem volt, „ahogy a szükség megkívánta", újabb és újabb törvényeket adtak.207 Mindenekelőtt azonban Fregusnak, a „bölcs királynak" „a kormányzás módját és formáját" („estate and forme of governement") kellett megalkotnia.208 Jakab „Kancelláriánk irattekercseire" („the rolles of our Chancellery") hivatkozik, „melyek legrégebbi és fundamentális Törvényeinket tartalmazzák",209 s melyek világosan tanúskodnak arról, hogy „Skóciában tehát a királyok előbb voltak a nép minden rendjénél és rangjánál, előbb, minthogy Parlamenteket tartottak volna vagy törvényeket hoztak volna: és ők osztották szét a földet (amely kezdetben teljesen az övék volt)".210 Ez utóbbi kitétel lényegileg megfelel a patrimoniális királyság gondolatának. A hangsúly Jakabnál egyértelműen azon van, hogy Skóciában „a királyok voltak a Törvények szerzői és alkotói, nem pedig fordítva".21 1 Feltétlenül megfontolandónak találjuk J. Wormald azon megállapítását, miszerint Jakab király a Trew Law-ban „átírja a skót történelmet".212 Elhagyja annak a negyven skót királynak történetét, akikről Hector Boece, Aberdeen egyetemének rektora,· egyben Erasmus barátja és John Mair kortársa írt Veremundus című művében. Boece és Jakab tutora, Buchanan szerint ezeket a királyokat egytől egyig letették trónjukról. Jakab helyettük Fergusnak, Dalriada királyának szemé-206 Skinner i.m. 1978; 264; 268., Abszolutizmus 1997; 18. 207 Uo. 18. 208 Uo. 18. 209 Uo. 18. 210 Uo. 18. 211 Uo. 18. 212 Wormald i.m. 1991; 45.
