Századok – 2001
MŰHELY - Radó Bálint: VI. Jakab skót király politikaelmélete The Trew Law of Free Monarchies című írásában IV/983
VI. JAKAB SKÓT KIRÁLY POLITIKAELMÉLETE 1019 Politikai gyakorlata pedig végképp nem hagy efelől semmi kétséget. Mindenesetre a Trew Law-ban e szavakban összegzi a nép alattvalói kötelességét: „A bírákat ne szidalmazd, és néped fejedelmét ne átkozd".199 Említettük már, hogy Jakab király érvrendszerében a bibliai példázatok, a G. Burgess által „teológiai nyelvezetnek" nevezett kifejezésmód200 ugyan méltóságát tekintve mindig az első helyen szerepel, de jelentőségére nézve csupán másodlagosnak mondható. Ez mindennél világosabban kitűnik az alattvalóknak fejedelmük iránti hűségkötelezettségét („alleageance") vizsgáló részből. Itt ugyanis előbb számos, az eddigiekben bemutatott szentírási idézettel találkozunk, majd Jakab egyetlen merész cezúrával kijelenti, hogy saját országára, Skóciára nem vonatkoztathatók a Szentírás példázatai.20 1 Arról van ugyanis szó, hogy a bibliai igék alátámasztják, megerősítik, illusztrálják a király hatalmát — ezért iktatta be a királyi szerző ezeket művébe —, de ami a skót királyság kezdeteit illeti, az teljesen eltérő módon zajlott le, mint az ószövetségi zsidóság esetében, ahol a nép kért magának királyt. Jakab elismeri ugyan, hogy több államban a kezdeti időszakban az emberek „kiválasztottak maguk közül egyvalakit erényei és bátorsága okán, mivel különb volt a többinél és arra a tisztre helyezték, hogy megtartsa a leggyengébbeket jogaikban, leverje az elnyomókat, és fejlessze és őrizze az emberek társadalmát; amit csak egységben lehetett megtenni"20 2 — ezek az általános megállapítások a király tisztével kapcsolatban lényegileg egyeznek a Jakab által korábban már részletezett királyi szerepkörrel, függetlenül annak eredetétől —, de az ő hazájában és még sok más országban meggyőződése szerint a királyság „teljesen más, ellentétes módon vette kezdetét"20 3 („had their beginning in a farre contrary fashion"). Mi történt végeredményben Skóciában? Jakab így írja le a skót királyság eredetét: „Amint ugyanis Krónikáink tanúskodnak róla, ez a Sziget, főleg pedig a mi részünk belőle, miután ritkán, csak nagyon kevesek által lakott volt, akik olyan barbárok és annyira kevéssé civilizáltak voltak, mint amilyen csekély létszámúak, első királyunk, Fergus sok emberrel érkezett Írországból, mely előttünk már rég lakott volt és magát az ország urává téve, barátság és erőszak útján, mind a vele érkezett íreknek, mind pedig a magukat neki alávető ittenieknek, mind az egész országnak, mind pedig az összes itt élőnek Királyává és Urává tette magát."204 Nem egyéb ez mint a legtisztább és legvilágosabb hódításelmélet megfogalmazása. Egy — egyébként vitatható — történelmi példázat keretébe ágyazva Jakab a jogi érvelésre helyezi a hangsúlyt: magának a hódításnak a ténye tette a skót királyok, saját ősei, végülis pedig az ő uralkodását legitimmé. J. G. A. Pocock szavaival élve Jakabnak azt kellett bebizonyítania, hogy a törvények egy olyan időben keletkeztek, amikor már volt király, „aki pedig a törvényeket szentesítette, természetesen a király volt".205 199 2. Móz. 22,28 200 Burgess i.m. 1992,130. 201 Abszolutizmus 1997; 17. 202 Uo. 17. 2°3 Uo. 17. 204 Uo. 18. 205 J. G. A. Pocock: The Ancient Constitution and the Feudal Law. Cambridge, 1957; 16.
