Századok – 2001
MŰHELY - Radó Bálint: VI. Jakab skót király politikaelmélete The Trew Law of Free Monarchies című írásában IV/983
1016 RADÓ BÁLINT nak tartottuk ezt az idézetet itt beiktatni, hiszen Jakab „szerződéses" gondolkodásának lényegére mutat rá. Egyfelől meg kell állapítanunk, nagyon ügyesen érvel, amikor azt az ősi jogi „axiómát" fejti ki, miszerint senki sem lehet bíró saját maga ügyében. Vajon a nép, az alattvalók hogyan ítélhetnék meg, hogy uralkodójuk megszegte a „megállapodást"? Ez esetben maga a nép bíráskodna saját peres ügyében, ami jogi abszurdum volna! A bíráskodás joga egyedül a Mindenhatóé, ezt a jogot a nép sem veheti el tőle. Sőt, Jakab újabb „huszárvágással" erősíti meg gondolatmenetét! Azt állítja, hogy az alattvalók lázadása esetén sem mondhatja a másik fél, azaz az uralkodó, hogy mivel most a nép megszegte a „megállapodást", nekem jogomban áll mindnyájukat elpusztítanom.18 5 Nem, a király is csakis a lázítókat vonhatja felelősségre! Hogyan is ítélkezhetne akkor maga a nép fordított esetben?! Van azonban a fenti idézetnek még egy további, talán még fontosabb tanulsága is. Ennek lényege, hogy a már tárgyalt koronázási esküvel valóban és valóságosan létrejön egy bizonyos szerződés az uralkodó és népe között, csakhogy mindez Isten fölséges színe előtt történik, ez egy olyan szerződés, amelyet nem is egymással, hanem Isten előtt, az Istennek, a szerződés egyedüli legitim bírájának, elbírálójának és tanújának kötöttek meg! Ha visszatekintünk a hűbéri gondolatkörre, akkor ez tulajdonképpen nem a homagium szertartásának, hanem az oltár előtt kötött hűségeskünek felel meg! Ez tehát a jakabi „kontraktuális" gondolat lényege. Mint oly sok már ismertetett tekintetben, itt is egy ügyes „csavarral" alapvetően módosít az adott kifejezés eredeti értelmén és tartalmán. I.Jakab művének abban a részében, melyben az általa előadott politikai teológiai nézetek ellenzőivel vitatkozik, egy alkalommal visszacsatol ahhoz a már ismertetett részhez, ahol Izrael népének királykérését és ebből fakadóan szabadságjogaikról való lemondásukat tárgyalta. A skót király érvelése szerint a nép semmi esetre sem igényelheti vissza önmaga számára azokat az „előjogokat", melyekről korábban már lemondott. Ez tehát nem más, mint a végleges és viszszavonhatatlan hatalomátruházás klasszikus esete! Jakab úgy gondolkodik, mégpedig meggyőzően, hogy még maga a fejedelem sem veheti vissza azokat a privilégiumokat, amelyekről ő vagy elődei egyszer már lemondtak. Hogyan tehetné akkor meg ezt a nép? Ez az az igazi „kölcsönösség" és „viszonosság", amely a mű alcímében olyannyira szembeötlő módon jelentkezik! Bizonyos tekintetben mind a király, mind pedig a nép megkötötték saját magukat. Csakhogy a király esetében egyes egyedül az Isten jöhet Ítélőbíróként számításba, hiszen koronázási esküjét a király végeredményben nem csupán Isten színe előtt, hanem Istennek tette. További megfontolásra érdemes Jakab király azon kitétele, hogy bár az uralkodó megköti önmagát, ezt mindig „csak jó szándéka révén"18 6 teszi „és hogy példát mutasson alattvalóinak".18 7 Vonatkozik ez a skót és angol reformáció által eredetileg érvényben hagyott nagyböjti hústilalom megtartására éppúgy, mint a lőfegyverek különböző típusainak viselésével kapcsolatos szabályozásokra. „így, amint már mondtam, egy jó Király, bár a Törvény fölött áll, aláveti magát annak 185 Uo. 23. 186 υ ω. 19. 187 Uo. 19.
