Századok – 2001
MŰHELY - Radó Bálint: VI. Jakab skót király politikaelmélete The Trew Law of Free Monarchies című írásában IV/983
1012 RADÓ BÁLINT a későbbiekben idéz: „Preces, et Lachrymae sunt arma Ecclesiae".170 A törvénytelen, azaz az isteni és természeti paranccsal ütköző parancsot semmiképp sem szabad teljesíteni, ilyenkor a passzív ellenállás és az üldöztetésben való imádság, a „zokogás" és a „sírás" az egyetlen járható út, de sosem a tényleges, aktív ellenállás, a lázadás. VI. Jakab „olyannyira célunkhoz illőnek" találta Sámuel I. könyvének fenti részletét, hogy nemcsak szó szerint beszerkesztette azt a szövegbe, hanem különkülön is részletezte egyszer a 9., majd a 11-15., azután a 18., végül pedig a 19-20. verseket. Azt kell mondanunk, ezekben a részekben jobbára a bibliai szöveg parafrázisát adja, illetve elemeire bontva megismétli az ezzel kapcsolatos, fent ismertetett okfejtést. Célja, hogy bemutassa „a nép mindennemű engedelmességét Királyával szemben".17 1 Valójában zsarnokinak nevezhető uralmat ír le, ezáltal is hangsúlyozva, hogy még zsarnokság esetén sem megengedett a lázadás. Azt, hogy ő magától, Skócia királyától mennyire távol esik bárminemű zsarnokságra való törekvés, implicite tudatja velünk azáltal, hogy „az igazság és a méltányosság"17 2 elvét semmibe vevő zsarnokságot a természetjog megcsúfolásának tartja: „Úgyhogy a természet törvénye és a király tiszte felforgattatván, személyetek és utódaitok személyei, földjeitekkel és mindazzal együtt, amitek van, magáncéljait és mértéktelenségét fogja szolgálni."17 3 Tudjuk, hogy csak a zsarnokot nem köti a ius naturale. Aki a természet törvényét figyelmen kívül hagyja, az az egész közösség ellen vét, tulajdonképpen a józan észt veti meg. Különös jelentősége van annak, hogy a Jakab által vázolt zsarnoki uralom egyszerre értelmezhető „a természet törvénye és a király tiszte" felforgatásaként. Ahogy természetes az ember számára a politikai közösség, ugyanúgy természetes annak vezetése, a király tiszte is. Ebből ismételten az is következik, hogy a királlyal szembeni aktív ellenállás a természetjog diktálta parancsolat semmibevételét jelenti. Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy Jakab király a leghatározottabban elutasítja a lex naturalis-t elvető, annak felségét negligáló zsarnokságot, de az általános abszolutista kormányzati elvekkel tökéletes összhangban azt is leszögezi, hogy a tényleges ellenállás, azaz a lázadás mint az ellenállás aktív formája még az ilyen zsarnoki uralommal szemben sem lehet jogos. Egy további kulcsfontosságú momentumra kell kitérnünk ennél a résznél, ahol Jakab Sámuel I. könyvének fent bemutatott részét ismerteti és értelmezi. Úgy érvel ugyanis, hogy Izrael népének már csak azért sem áll majd jogában az esetlegesen akár zsarnoksággá is fajuló uralom ellen fellázadni, mert „ez nemcsak Isten rendelése, hanem ti magatok is választottátok őt magatoknak, önkéntes hozzájárulásotokkal, miáltal, ha valaha is igényelnétek és vissza akarnátok venni ezt a hatalmat, Isten nem engedi majd meg nektek. És minden további kifogás és a szerződésük visszavonásának elkerülése végett, beleegyezésük után, hogy alávetik magukat ennek az igának mindazokkal a terhekkel együtt, melyeket előre megmondott nekik, megköveteli válaszukat és beleegyezésüket".17 4 Kicsit úgy 170 Uo. 17. 171 Uo. 14. 172 Uo. 15. 173 Uo. 15. 174 Uo. 15.
