Századok – 2001
MŰHELY - Radó Bálint: VI. Jakab skót király politikaelmélete The Trew Law of Free Monarchies című írásában IV/983
VI. JAKAB SKÓT KIRÁLY POLITIKAELMÉLETE 1013 hangzik mindez, mintha a király „kiesett volna a szerepéből" és az alattvalói engedelmesség hangsúlyozása érdekében hirtelen teret engedett volna valamiféle, a divine right abszolutizmustól ugyancsak távol eső szerződéses vagy választásos gondolatnak. Sietünk leszögezni, a legcsekélyebb mértékben sincs itt ilyesmiről szó. Jakab király egyszerűen arra a tényre utal, hogy az ószövetségi nép maga kért királyt magának, az Úr pedig alkalmatlankodásuk miatt — vagy mondhatnánk, éppen annak ellenére —, meghallgatta kérésüket. A „beleegyezés", „választás", sőt „szerződés" kifejezéseknek tehát nem szabad megtéveszteniük bennünket. Lényegileg visszakanyarodhatunk a mű címéhez, melyben alcímként „kölcsönös és viszonyos kötelességről" olvasunk „egy szabad király és természetes alattvalói között". Az angol eredetiben itt „reciprock and mutvall dvetie" áll. Alighanem nagyon messze járnánk az igazságtól, ha ezt a „reciprocitást", kölcsönösséget és viszonyosságot szó szerint értelmeznénk. Hiszen éppen az imént tárta elénk mint olvasók elé Jakab, Skócia királya, hogy ő még a zsarnok ellen sem engedi meg a felkelést. Igazat kell adnunk Jenny Wormaldnak, aki szerint „A Trew Law készakarva — talán éppen dacolva — folyamodik a szerződés jól ismert skót témájához és kifordítja azt."175 Valóban, mindannyian érezzük, hogy ez a szerződés „nem igazi" szerződés. Az alattvalók aligha állhatnak ellen abban az esetben, ha a másik „szerződő fél", az uralkodó megszegi kötelezettségeit. Utaltunk már arra, mennyire nagy a különbség a valaki iránti felelősség és a valakinek való felelősség, azaz számadási kötelezettség között. Jakab király semmi kétséget nem hagy afelől, hogy ez a számadás egyedül Isten színe előtt lesz csak esedékes. J.W Gough álláspontjának megcáfolásakor érintettük már, hogy Jakab teljességgel kizárta mindenfajta, az uralkodó és népe között megkötött szerződés gondolatát. Véleményünk szerint J. Wormald helyesen érvel, amikor végeredményben arra mutat rá, hogy Jakab a „szerződés" („contract", „paction") szó megcsendítésével a szerződéselmélet képviselőit „saját pályájukon" kívánta „megverni".176 Mindenesetre ki kell mondanunk: az, amiről a király ír, nem szerződés. Láttuk, hogy később, ugyanebben az írásában ezt expressis verbis ki is jelenti. „A 'reciprok' szó új interpretációját adja Jakab a 'Trew Law'-ban".177 Nyugodtan hozzátehetjük: ez az új értelmezés a szó eredeti értelmével homlokegyenest ütközik. A királyt és népét valóban szoros, igazán „természetes" („naturall") kötelék fűzi egymáshoz, sőt, amint érveltünk, ez mindkét fél számára a „beleszületés" révén természetes állapot, de az alattvalók sosem kérhetik számon az uralkodón annak tetteit. Valójában csak a mű címében szereplő „kötelesség" („duetie") a „kölcsönös" és „viszonyos", nem pedig az arról való számadás. A műben Jakab király gyakorlatilag szinonimaként használja és váltakozva emlegeti az „alattvalók" („subiects") és „hűbéresek", „vazallusok" („vassals") kifejezéseket. A Trew Law egészén érezhetően végigvonul egy „hűbéri vonal", egyfajta, a hűbéri viszonyra visszamenő érvelés. Köztudomású, hogy a hűbériség lényegéhez elengedhetetlenül hozzátartozik a Jakab által a mű alcímében is szóba hozott reciprocitás és kölcsönösség. A Nyugat-Európában a korai középkor végén 175 Wormald. i.m. 1991; 45. 176 Uo. 45. 177 Uo. 45.
