Századok – 2001
MŰHELY - Radó Bálint: VI. Jakab skót király politikaelmélete The Trew Law of Free Monarchies című írásában IV/983
VI. JAKAB SKÓT KIRÁLY POLITIKAELMÉLETE 1011 azonban parancsba adta neki, hogy teljesítse a nép kérését, hiszen azok nem is Sámuel, hanem Isten ellen lázadoznak elégedetlenkedésükkel. Mindazonáltal az Úr arra is utasítást adott Sámuelnek, hogy közölje Izrael népével a jövendőbeli király jogait és hatalmát. Sámuel ennek megfelelően cselekedett, meglehetősen ijesztő képekkel festve le a király hatalmát, aki szabadon rendelkezhet majd Izrael fiai és leányai illetve ingó és ingatlan vagyonaik felett. Ezek a kemény szavak sem riasztották azonban vissza a zsidókat attól, hogy kitartsanak eredeti elgondolásuk mellett: „Nem! Hanem király legyen felettünk. És mi is úgy legyünk, mint a többi népek, hogy királyunk ítéljen minket is, és előttünk járjon, és vezesse a mi harczainkat."16 3 VI. Jakab tehát az alattvalók kötelességeinek bemutatását ugyanúgy szentírási idézetekkel kezdi, mint az uralkodói kötelességek tárgyalását. Azt a felmerülő problémát, hogy vajon miért választott Isten rendelése Izraelnek egy olyan királyt Saul személyében, aki végül letért a helyes útról, a következő megokolással oldja fel: Sault az Isten erényei és vezetésre való alkalmassága miatt választotta ki, „míg hibái később saját megromlott természetéből adódtak, nem pedig Isten hibájából, akit azok, akik így gondolkodnak, népe mostohaatyjának tennék meg, (mint olyat), aki szántszándékkal választja ki kormányzásukra a legalkalmatlanabbat, hiszen e király kiválasztása kizárólagosan és közvetlenül Isten kezében volt."16 4 Isten kész volt teljesíteni a nép kívánságát, annak ellenére, hogy kérésükkel bizonyos fokig megtagadták őt. Egyedül Isten adhatta nekik Sault, még akkor is, ha ők kérték őt maguknak. Ez a kitétel döntő fontosságú a divine right elmélet szempontjából: az uralkodó hatalma közvetlenül Istentől származik. Jakab ezt az alábbi változatokban adja vissza: „e Király kiválasztása kizárólagosan és közvetlenül Isten kezében volt",165 illetve: „az Isten által nekik szánt Király",16 6 továbbá: „mert amint nem kaphattatok volna ilyet Isten engedélye és rendelése nélkül, úgy nem szabad azt többé, attól kezdve, hogy fölétek helyeztetett, leráznotok sem ugyanazon felhatalmazás híján",16 7 végül pedig: „annak, akinek egyedül áll hatalmában őt megadni, egyedül áll hatalmában őt elvenni js " 168 Teljesen egyértelmű, hogy a király elleni lázadás Isten akaratának semmibevételét jelentené. Jakab a lehető legvilágosabban kifejti az alattvalók Jogait": „nektek pedig csak engedelmeskedni van jogotok az általam most bemutatott korlátokhoz igazodva, és nem rátok tartozik, hogy Istent cselekvésre késztessétek".16 9 Régóta vallott meggyőződést fogalmaz meg a szerző ezekkel a szavakkal: az alattvalók sosem fejthetnek ki aktív ellenállást az uralkodóval szemben, ám ha Isten jónak látja, megszabadíthatja őket a zsarnokká lett uralkodótól. Bár nem is lépett a zsarnokság útjára, Sault is megfosztotta hatalmától és Dávidnak adta azt. Gondolatilag jól rímel mindez arra az „ősegyházi szentenciára", melyet Jakab 163 1. Sám. 8, 19-20. 164 Abszolutizmus 1997; 14. 165 Uo. 14. 166 Uo. 14. 167 Uo. 14. 168 Uo. 14. 169 Uo. 14.
