Századok – 2001
MŰHELY - Radó Bálint: VI. Jakab skót király politikaelmélete The Trew Law of Free Monarchies című írásában IV/983
1008 RADÓ BÁLINT merünk egy formulát, amely szerint II. Edward „már Anglia királya öröklés és leszármazás révén". Ennek megfelelően uralkodását az atyja halála utáni napon kezdte, s ez a gyakorlat mintegy két évszázadon keresztül fenn is maradt. A 16. század közepén ez az egyetlen egy napos interregnum is megszűnt.139 Azt a természeti törvényből elkerülhetetlenül következő elvet tárgyalva, hogy a „természetes", a királyságba — mint regnum-ba és mint officium-ba — „beleszületett" király országát és annak népét, az alattvalókat természetes módon megörökli gyakorlatilag a divine right modern, kora újkori változatának sarkalatos pontját demonstráltuk. „A Szabad Monarchiák Igaz Törvényében" azonban lényegesen többről van szó, mint az isteni jog akár modern változatának megjelenéséről. Itt kifejezetten az általános jogfilozófiai érvelés a mérvadó, azaz a szerző önmagát mint királyt a tételesen lefektetett emberi törvények felett állóként, azok hatálya alól felmentettként, legibus solutus-ként mutatja be. Ez már az isteni jogalapra támaszkodó abszolút monarchia világa. Jakab használja is önmagával kapcsolatban a „szabad és abszolút Uralkodó"140 („free and absolute Monarche") kifejezést. Az alábbiakban a „szabad" („free") jelző értelméről kell elsősorban elgondolkoznunk, arra keresve a választ, hogy vajon jelenthet-e többet annál, hogy a királyság nem választott, hanem örökletes. Vajon joggal elmondható-e az, hogy a „szabad" monarchia és monarcha szinonimái az „abszolút" monarchiának illetve monarchának? Feltett kérdésünkre Jakab királynak az alattvalók kötelességeiről előadott álláspontja megvizsgálásával találhatjuk meg a megnyugtató választ. Ez annál is inkább járható útnak mutatkozik, mert a „természetes alattvalók" kötelességeinek felsorolása révén Jakab gyakorlatilag az uralkodó hatalmát, illetve annak esetleges korlátjait tárja elénk. Lényegében azt is mondhatjuk, hogy míg az első nagy részben a király kötelességeit, a másodikban a király hatalmának természetét tárgyalja. Mielőtt ennek a második nagyobb szerkezeti egységnek vizsgálatára áttérnénk, szerencsésnek tartjuk elkülönítve sorra venni azokat a helyeket a Trew Law szövegében, ahol a „természetes" („natural") mellett legtöbbet előforduló két másik, mindenképpen központi jelentőségű jelzővel, azaz a „szabaddal" („free") illetve az „igazzal" („trew") találkozunk. A „szabad" szó előfordulási helyei a műben az alábbiak: - „Szabad Monarchiák"14 1 („Free Monarchies") - „egy Szabad Király És természetes Alattvalói"14 2 („a Free King And His naturall Subiects") - „egy szabad és abszolút Uralkodó és népe"14 3 („a free and absolute Monar-che, and his people") - „mindig olyan szabad Monarchiákra gondolok, mint a mi királyunké, nem pedig választott királyokra"14 4 (,,I meane alwais of such free Monarchies as our king is, and not of electiue kings") 139 Uo. 68. 140 Abszolutizmus 1997; 11. 141 Uo. 10. 142 Uo. 10. 143 Uo. 11. 144 Uo. 19.