Századok – 2001
MŰHELY - Radó Bálint: VI. Jakab skót király politikaelmélete The Trew Law of Free Monarchies című írásában IV/983
VI. JAKAB SKÓT KIRÁLY POLITIKAELMÉLETE 1005 természetjogból erednek, abból nyilvánvalóan következnek. Éppen ez a természetjogi, általában jogi érvelés az, ami Jakab érvelésének a magvát adja. Ez leginkább kézenfekvő módon a természetjogról mint a monarchikus kormányzat harmadik tartóoszlopáról előadott részben válik egyértelművé. A természeti és az isteni jog lényegi azonosságát figyelembe véve nincs mit csodálkoznunk azon, hogy a természeti törvény alapján leírt királyi feladatok felsorolása Jakabnál messzemenő egybeesést mutat a biblikus érvekkel és idézetekkel. A legfontosabb azt szem előtt tartanunk, hogy az érvelés súlypontja a jogfilozófiából mentetteken van és nem a Szentírásból vett idézeteken. „A Bibliát azért idézték a Jakabhoz hasonló szerzők, hogy ezzel is alátámasszák érveiket, azokat az érveket, amelyek bizonyítására a jog, különösképpen a természetjog szolgált."12 5 „Politika a Szentírás szavai szerint" címet viselő főművében Bossuet a címmel ellentétben nem a Szentírásból veszi legfőbb érveit, hanem a természetjogból: „Arisztotelész megmondta, a Szentlélek pedig nagyobb erővel fejezte ki ezt".12 6 Jól tudjuk, hogy a püspök a divine right abszolutizmusnak emblematikus figurája volt. Alapvető jelentősége van annak a ténynek, hogy nála is csupán a megerősítés szerepe jutott a teológiából vett érveknek a jogfilozófiai nyelvezet és gondolatmenet mellett. Stuart (VI.) I. Jakab király írott műveit és beszédeit nagyító alá véve arra a megállapításra jutunk, hogy nála sem volt ez másképp. Nem szabad, hogy az „isteni jogalapú abszolút monarchia" elnevezés ezen a téren megtévesszen bennünket. A jogfilozófiai érvrendszer nélkül nem beszélhetnénk divine right abszolutizmusról. Abból a tényből, hogy egy politikai szerző abszolutista nézeteket vallott, a kormányzatra vonatkozólag még korántsem következett, hogy a szerző egyben a divine right képviselője is lett volna, hiszen a különböző abszolutizmuselméleteknek csupán az egyik, kétségkívül széleskörűen elterjedt változataként tarthatjuk számon az isteni jogalapú abszolút monarchiát. Az abszolutizmus elméletének legfőbb ismérve, hogy az uralkodó a pozitív, tételes jog felett áll. Ez éppen azért lehetséges számára, mert a természetjog kötötte. De a képletet megfordítva sem jutunk feltétlenül igaz megállapításra: egy „divine right-ista" szerző nem volt automatikusan abszolutista teoretikus is,127 hiszen a királyok isteni jogán kívül még számos más, másokkal kapcsolatos isteni jogot is elismertek. Az más kérdés, hogy a divine right abszolutista szerzők többsége, így Jakab király is, elfogadta például a püspökök isteni jogalapját, sőt, mint köztudott, erélyesen síkra is szállt annak védelmében. Összefoglalásképpen kijelenthetjük, hogy a természetjogi, jogi érvek adják a Trew Law megértésének kulcsát. M.A. Judson ugyan a 17. század első évtizedeinek anglikán royalista papságának-főpapságának politikaelméleti vonatkozású munkáiról írta le a következő sorokat, mégis helyénvalónak ítéljük őt itt idézni: „A klérus a természeti törvényből is érvelt, azzal a céllal, hogy ellenlábasaikkal saját pályájukon vegye fel a harcot. A királyok isteni jogának katolikus és puritán ellenfelei a tizenhatodik században addigra felfedezték, hogy a természeti törvény szerint az emberi konszenzus fontos szerepet játszik a kormányzatban. Követke-125 Sashalmi i.m. 1997; 75. 126 Plamenatz i.m. 1963; 118. 127 Glenn Burgess: Absolute Monarchy and the Stuart Constitution. New Haven, 1996; 99.