Századok – 2001
MŰHELY - Radó Bálint: VI. Jakab skót király politikaelmélete The Trew Law of Free Monarchies című írásában IV/983
1006 RADÓ BÁLINT zésképpen az isteni jog teoretikusai szemében különösen szükségesnek mutatkozott annak bemutatása, hogy a helyesen megértett és értelmezett természet és természeti jog egyértelműen a királyi uralom mellett szól."12 8 Mindezek után aligha találhatjuk erőltetettnek vagy nevezhetjük Jakab király részéről puszta retorikai fogásnak azt, amikor a természetes alattvalóknak természetes királyuk elleni lázadását „szörnyűségesnek", legfőképpen pedig „természetellenesnek"12 9 minősíti. A természetjog alapján mindaz, ami a természetnek, a természetes hajlamnak, mondhatnánk a józan észnek — jelen esetben király és alattvalók közös, jól felfogott érdekének — ellentmond, csakis elítélendő lehet. Az alattvalók számára a király „természetes és törvényes". (A természetest itt tulajdonképpen — miután „natiue" alakban szerepel — „születettnek" is fordíthatnánk.) Az ilyen király iránti engedelmesség természetes kötelesség. Láttuk, hogy a „naturalis" jelentéséhez mennyire lényegileg hozzákapcsolódott az engedelmesség fogalma. Nem lehet véletlen tehát, hogy Jakab király „engedelmes alattvalókról"130 („dutifull subiects") beszél a mű utolsó előtti bekezdésének legvégén. Sőt, a Trew Law legutolsó két szava is lényegileg ugyanez: „engedelmes alattvalók" („obedient subiects"). Ez után már nem is írt Jakab egyebet a műhöz, mint a „FINIS" betűket a lap aljára. A naturalis-vonalból kiemelt engedelmesség, az alattvalói hűség az, ami Jakab számára a legfontosabb volt: ez mindenkinek közös és alapvető érdeke, amint ez a természet törvényéből szükségszerűen következik is. A lázadást természetellenesnek nyilvánítani tulajdonképpen nem is a király tiszte, ezt maga a lex naturalis teszi meg. B. Guenée a király uralmának késő középkori legitimációját vizsgálva az alábbi kijelentést tette: „kétségkívül azok voltak az erős monarchiák, amelyekben az öröklési jog egyértelműen kinyilvánította az alattvalók előtt természetes urukat (dominus naturalis)".131 Az örökletes királyság gondolatával a későbbiekben még foglalkozunk, itt elegendő, ha a „dominus naturalis" kifejezésre összpontosítunk. VI. Jakab is a lehető legvilágosabban népe természetes urának tekintette magát. A legcélszerűbb, ha sorba vesszük azokat a már korábban említett példázatokat, párhuzamokat, melyeket az ő kormányzati kötelességeiről szóló harmadik, a természetjogról előadott egységében felsorolt. Ezekben világosan látható, hogy a koronázáskor a természetjog révén „hűbéresi" „természetes Atyjává" váló király és népe, alattvalói között hasonló a viszony, mint a — szó szerint — természetes atya és gyermekei között: „És amint az Atya atyai kötelessége, hogy törődjék gyermekei ellátásával, nevelésével és tisztes irányításával, ugyanígy a király köteles minden alattvalójával törődni. Amint mindaz a törődés és vesződés, amit az atya gyermekeiért képes megtenni, könnyűnek és jól eltöltött időnek tűnik fel előtte, űgyhogy azoknak hatása a gyermekek javára és előnyére válik, úgy kell a Fejedelemnek is cselekednie népével."132 Jakab király a Trew Law-ban éppen az imént emlegetett nevelés feladatát kívánta elvégezni. Ügy folytatja a sort, hogy a királynak szerető és gondos atya módjára „előre kell látnia" a népre leselkedő 128 Judson i.m. 1949; 189. 129 Abszolutizmus 1997; 24. 130 Uo. 25. 131 Guenée i.m. 1985; 67. 132 Abszolutizmus 1997; 13.
