Századok – 2001
MŰHELY - Radó Bálint: VI. Jakab skót király politikaelmélete The Trew Law of Free Monarchies című írásában IV/983
VI. JAKAB SKÓT KIRÁLY POLITIKAELMÉLETE 997 WH. Greenleaf véleményét, amely szerint „Jakab, mint minden más rend-teoretikus, nem ismerte el azt a tant, hogy egy szerződés képezi a kormányzás és a társadalom alapját. Jakab álláspontja az abszolút monarchia védelmezőinek szokásos álláspontja volt, miszerint a királynak ideális esetben alá kell vetnie magát az isteni törvénynek és a királyság fundamentális törvényeinek, de amennyiben megszegte ezen ígéretét, ez egyáltalán nem jogosította fel alattvalóit arra, hogy őt korlátozzák vagy letegyék, mert egyedül Isten tehette csak ezt meg: 'ítélet és bosszú egyedül őt illeti meg'."8 0 Úgy véljük, Greenleaf ezekben a sorokban a lényegre mutatott rá és messzemenően helytálló — egyébként Jakab szövegéhez81 hű — szóhasználata is: ő Gough-al ellentétben nem a Jakab által elvetett szerződés (contract) szóval, hanem az ígéret (promise) kifejezéssel él. Ennek sarkalatos jelentőségére rövidesen visszatérünk. Előbb azonban vizsgálat tárgyává kell tennünk a Jakab-féle nagy kormányzati „pillér-triász" harmadikként bemutatott elemét, amely nem más, mint maga a természeti törvény. Jakab ezekkel a szavakkal vezeti be az „igaz alapoknak" a természeti törvényből való levezetéséről, azok általi megvilágításáról szóló részt: „A Természet Törvénye révén a Király minden Hűbéresének természetes Atyjává lett Koronázásakor"8 2 Amint látni fogjuk, első olvasatra nem állíthatjuk, hogy a királyi szerző érvelése, okfejtése, idevonatkozó párhuzamai túlságosan nehezen érthetőek vagy bonyolultak lennének. Ezt természetesnek kell vennünk, ha megfontoljuk az írásmű célját és az általa megszólítandó olvasóközönséget, azaz általában Jakab alattvalóit. Mégis, közelebbről szemügyre véve a szöveget, melynek itt tárgyalandó része mindössze egyetlen további bekezdést tesz ki, a közérthető párhuzamok és példázatok mögött egy összetettebb kapcsolatrendszert mutathatunk ki, amely meggyőződésünk szerint Jakab király gondolatmenetének egyik legfontosabb szegletkövét rejti magában. Ez pedig nem egyéb, mint az, hogy bármennyire is igei, biblikus, sokszor nem meglepő módon nagyon protestáns „hangulatú", máskor általában keresztény, vagy, mondjuk így, középkori tradíciókra visszamenően teológiai a Trew Law nyelvezete, a király meghatározó érvrendszere már egyértelműen túlmutat ezen és „modern", kora újkori „mintára" már alapvetően jogi, jogfilozófiai jellegű. Ezen nincs is mit csodálkoznunk, hiszen az isteni jogon nyugvó abszolút monarchia elméletében a divine right eredetében középkori eszmekészlete jogfilozófiai érvekkel egészült ki. A leghatározottabban és legvilágosabban talán J.P Sommerville fejtette ki, hogy elsősorban a 17. század folyamán „az analógiák és szentírási idézetek használata ritkább lett az abszolutista szerzők esetében, miközben az észre való hivatkozás gyakoribbá vált".83 Ezzel tulajdonképpen el is jutottunk az itt részletezendő kérdéshez, az ész és a természetjog viszonyához. Ahhoz, hogy VI. Jakab királynak a Trew Law-ban előadott gondolatait a maguk teljességében megérthessük, szükségesnek látszik egy rövid kitérőt tennünk a lex naturalis világába, áttekintő jelleggel tisztáznunk annak a jogfilo-80 W. H. Greenleaf: Order and Empiricism in Politics. Two Traditions in English Political Thought 1500-1700. Oxford, 1964; 66. 81 Abszolutizmus 1997; 23. 82 Uo. 13. 83 Sommerville i.m. 1990; 352.
