Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Cieger András: A bizalmatlanság kora - Lónyay Menyhért a kormány élén I/61
LÓNYAY MENYHÉRT KORMÁNYA 97 szólag tehát az ügy hullámai elültek. Tudjuk azonban, hogy Lónyay még aznap rábírta kormánya tagjait, hogy testületileg terjesszék az uralkodó elé lemondásukat.13 4 November 27-én fogadta őt a király. Jegyzetei szerint a kihallgatáson Lónyay ismét kormánya tagjait (Tiszát, Tóthot, Kerkapolyt), párttársait (pl. Deákot, Sennyeyt, Somssitsot) és a pénzügyi bizottságot hibáztatta az örökös ellentétekért. Ennek ellenére feltehetően nem adta még fel teljesen a reményt, hisz jegyzetében különböző miniszteri kombinációk terveire bukkanhatunk.13 5 Másnap arról tájékoztatta minisztereit, hogy az uralkodó nem fogadta el a kormány lemondását és kitartásra bíztatta őket. Lónyay az uralkodótól minden bizonnyal utolsó esélyként kapott néhány napot, hogy maga legyen úrrá a válságon. A miniszterelnöki beszámoló után azonban több kormánytag továbbra is kiállt lemondási szándéka mellett és csak hosszabb vita után döntöttek úgy, hogy a király kérésére egy ideig megtartják tisztségüket. Pauler hidegen így összegezte a Lónyayval folytatott alkudozások tanulságát: „Lónyay szeretné még kihúzni a dolgot, de nem megy, úgy látom, ellene van az inrtigua a kabineten kívül és belül és nem érdemli, hogy érette az ember kitegye magát: »ki másnak vermet ás, maga esik belé.«"13 6 Lónyaynak tehát igen hamar rá kellett döbbennie, hogy kormányfői működése befejeződött, bár változó hangulatára igen jellemző, hogy testvérének 29-én írt levelében a visszavonulás gondolata mellett még mindig jelen volt a reménykedés is. Átfogó személyi változások tervéről írt, amelyek Pauleren és Treforton kívül minden kormánytagot érintettek volna.137 Reálisan azonban már csak a méltó távozásban bízhatott, de ennek megszervezése sem ígérkezett egyszerűnek. Tudta, hogy pártjától nem várhat sokat, pedig már-már kegyelmükért könyörgött: „egyet megérdemlek, berekesztése működésemnek nem lehet méltatlan, ezzel maga magának tartozik a párt. Nem személyes szimpátiák, meg antipátiákról van itt szó... ki 3 1/2 [évig] m. pénzügyminiszter voltam s 22 milliót hoztam, megérdemlek a párttól annyit, hogy ha jelen állásom befejezem s visszalépek körükben, azt önként tegyem".138 A korábban ismertetett események és Deák magatartása is azt mutatja, hogy a Lónyay által remélt kegyes szándék hiányzott a pártból. Több forrás is megerősíti, hogy az utolsó napokban Deák nyíltan nehezményezte, hogy Lónyayt itthon és külföldön egyaránt rossz hír veszi körül és ez árt az ország nyugodt működésének, ezért jobb lenne, ha távozna tisztségéből.13 9 134 Pauler-napló, 1872. nov. 25. 135 Lónyay Menyhért feljegyzése az 1872. nov. 27-i uralkodói kihallgatás előtt, MTAK Kt. Ms 5307/24. 136 Pauler-napló, 1872. nov. 28. 137 Lónyay Menyhért Lónyay Alberthez, 1872. nov. 29. Ρ 470. 1. Cs. Mint láthattuk, Paulerbe vetett bizalma sem volt megalapozott. 138 Lónyay Menyhért beszédvázlata a párttanácskozmány előtt, 1872 körül. MTAK Kt. Ms 5306/22a. Utalás arra, hogy a pénzügyminisztérium előteijesztése szerint az első három évben (azaz Lónyay pénzügyminisztersége idején) a költségvetési tervezettnél összesen kb. 22 millióval nagyobb bevételre tett szert az állam. 139 Deák egy levelét idézi Eötvös Károly egyik munkája alapján: M. Kondor Viktória: Az 1875-ös pártfúzió. Bp. Akadémiai K. 1959. 98. Deák ilyen értelmű nyilatkozatát örökíti meg levelében Ugrón Gábor. Lásd: Ugrón Gábor Bartha Miklóshoz, 1872. nov. 27. OSZK Kt. Levelestár. Lónyay egyik naplóbejegyzése is Deák növekvő elégedetlenségére utal: Lónyay-napló, 1872. nov. 21. Ez valójában
