Századok – 2001
MŰHELY - Radó Bálint: VI. Jakab skót király politikaelmélete The Trew Law of Free Monarchies című írásában IV/983
996 RADÓ BÁLINT A fentiek ismeretében nem lehet meglepő, hogy Jakab az ország bevett vallásának megtartását első helyre veszi és az alattvalók lelki és testi javainak elősegítését ennek megfelelően egyaránt említi. A Szentírásból vett idézetekkel dolgozó részhez képest a sok bemutatott egybecsengésen túlmenően új elemet jelent az, hogy a királyoknak esküvel kell fogadniuk, „hogy megtartják az egész országot minden rendjével egyetemben, azok minden ősi előjogában és szabadságában".73 Ez azt jelzi, hogy itt már egyértelműen a jog területén járunk. VI. Jakab lényegileg az utilitas publica, bonum commune és necessitas fogalmához igazodik, amikor a „nép javának" és „boldogulásának elősegítéséről" ír „nem csupán az ország régi kívánatos törvényeinek megőrzése és végrehajtása és újak meghozatala révén (ahogy a szükség és a gonosz szokások megkívánják), hanem minden más lehetséges úton"74 elhárítva az alattvalókra leselkedő veszedelmeket. Ebben a tanulmányban nem kívánjuk részletekbe menően tárgyalni azt a kérdést, vajon valójában mit érthetett I. Jakab általában a „fundamentális törvények" fogalmán. A Trew Law-t még „csak" VI. Jakabként írta, így itt nem feladatunk a jakabi „fundamental laws of the realm" és az angol közösjog egymáshoz való viszonyának, illetve az e tárgykörben napvilágot látott történeti értékeléseknek kritikai vizsgálata. Annyit mindenesetre feltétlenül meg kell jegyeznünk, hogy semmiképp sem érthetünk egyet J. W Gough álláspontjával, miszerint Jakab király valamiféle uralkodó és népe között megkötött szerződésben gondolkodott, „amelyet láthatóan koronázási esküjével azonosított"75 és végeredményben ezt tekintette volna a fundamentális törvénnyel egyenlőnek. Ezzel kapcsolatban a következőkre kell rámutatnunk. Gough először is abba a hibába esett, hogy a Trew Law-t író skót király és a később angol királyként londoni parlamenti beszédeit tartó I. Jakab „alapvető törvényekre" vonatkozó nézeteit a két különböző kontextusban változatlannak tekintette. így ellentmondásba került saját könyvének egyértelműen Angliára utaló címével, holott ő maga jelezte ennek az „összemosásnak" veszélyeit.7 6 Annyiban kétségkívül igaza van, hogy Jakab a koronázáskor tett királyi esküt és a fundamentális törvényeket a Trew Law-ban egymásnak megfeleltette — ezt fentebb egy kulcsfontosságú, Jakabtól vett idézettel mi is hangsúlyoztuk —, de éppen a Trew Law szolgáltatja a legjobb bizonyítékot arra vonatkozólag, hogy soha nem fogadta el a király és a nép közötti szerződés gondolatát: „Ezzel a Király koronázásakor állítólagosán megkötött szerződéssel (contract) kapcsolatban, bár tagadom, hogy bármilyen ilyesfajta szerződést kötnének akkor..."77 Természetesen igaza van Gough-nak abban, hogy a király még a látszatát is el akarta kerülni bárminemű zsarnoki uralomnak,7 8 de semmi esetre sem tartható az a nézete, hogy ezt a célt a fundamentális törvények és az uralkodónak a koronázáskor népével kötött „eredeti szerződésének" „összekapcsolásával, ha ugyan nem azonosításával" akarta elérni.7 9 Sokkal inkább helyeseljük 73 Abszolutizmus 1997; 12. 74 Uo. 12. 75 J. W. Gough: Fundamental Law in English Constitutional History. Oxford, 1961; 53. 76 Uo. 51. 77 Abszolutizmus 1997; 23. 78 Gough i.m. 1961; 48. 79 Uo. 54.