Századok – 2001
MŰHELY - Radó Bálint: VI. Jakab skót király politikaelmélete The Trew Law of Free Monarchies című írásában IV/983
VI. JAKAB SKÓT KIRÁLY POLITIKAELMÉLETE 987 valói hűség szoros összekapcsolódásán túlmenően nem kerülhetjük meg Jakab azon kitételeinek értékelését, miszerint a monarchia mint kormányzati forma azért közelít legjobban a tökéletességhez, „mivel az Istenséget mintázza", illetve mert „az Egység minden dolog tökéletessége".2 5 Az első állítást egy bekezdéssel később meg is ismétli ekképpen: „a Királyság az Istenség igazi leképezése (paterne)".26 Bizonyosak lehetünk afelől, hogy ezekben a nézetekben lényegesen többet juttat a királyi szerző kifejezésre, mint példának okáért egy Hayward, Craig vagy a velük kitartón vitatkozó Doleman, amikor ők arról írnak, hogy valamennyi kormányzati forma közül a monarchikus berendezkedés kétségkívül a legjobb és legszerencsésebb. Mindamellett azt is szeretnénk leszögezni, hogy az „Istenség -Monarchia" párhuzamban korántsem a divine right érvelés egyik elemét véljük felfedezni. Itt egészen karakterisztikusan a legteljesebben talán mind a mai napig az Arthur Ο. Lovejoy által leírt „Great Chain of Being approach"-csal van dolgunk, azaz „a létezés nagy láncolatával", mely sok tekintetben még Marsiglio Ficino-ra visszavezethető neoplatonista gondolatrendszer szükségszerűen áthatotta Jakab király korának világlátását is. Ebből a láncolatból egyetlen láncszem, a létezés „egyetlen egy lehetséges variációja" sem maradhatott ki.27 Vajon miért éppen a királyság intézménye lett volna a kivétel? A mennyei királysághoz a földi árnyékvilágban a földi királyság közelít leginkább. így válnak a földi királyságok a menynyei, James Daly egyik cikkének címével élve „kozmikus harmóniának" elengedhetetlen alkotóelemeivé. Ily módon járul hozzá a földi királyság a kozmikus „Egység tökéletességéhez". Másrészt magán a monarchián belül is feltétlenül biztosított a hőn áhított egység, erre pedig a „monarchia" szónak etimologikus jelentése a legfőbb garancia. Igazat kell ugyan adnunk Dalynak abban, hogy „a kozmikus harmónia meghatározó politikai jegye nem a szuverén szupremáciája, hanem a hierarchikus láncolat volt, a kormányzat láncolata éppen úgy, mint a létezés láncolata, melyben az együttműködés abszolút szükségessége előfeltételezte a magasabb hatalmaknak a kisebb hatalmak legitim szerepei iránti tiszteletét, mely hatalmak éppen olyan fontosak voltak, mint a nagyobbak".28 Azt is el kell fogadnunk, hogy a „létezés nagy láncolatának" gondolata egyáltalán nem volt egyik vagy másik politikai párt illetve gondolkodás hitbizománya, sőt ez a világlátás éppen nem is a „királyok isteni jogalapját" volt hivatva alátámasztani.2 9 Ezt a magunk részéről az imént már ki is kötöttük. Megítélésünk szerint azonban Daly túlságosan élesen kíván minden, a „létezés nagy láncolatának" koncepciójába illeszkedő gondolatot távol tartani a divine right elmélet kifejtőitől. Az a tény ugyanis, hogy ez a világlátás semmi esetre sem szükséges tényezője a divine rightnak, még nem bizonyíték számunkra arra nézve, hogy valaki nem gondolkodhatott egyszerre mindkettőben. Jakab király Trew Law-ja okfejtésünket alátámasztja, amint erre további példákat is említeni fogunk. Szembeötlő, hogy maga Daly is 25 Abszolutizmus 1997; 11. 26 Uo. 12. 27 Arthur Ο. Lovejoy: The Great Chain of Being. Cambridge, Mass, 1965; 62. 28 James Daly: Cosmic Harmony and Political Thinking in Early Stuart England. Philadelphia, 1979; 29. 29 Uo. 29.
