Századok – 2001
MŰHELY - Radó Bálint: VI. Jakab skót király politikaelmélete The Trew Law of Free Monarchies című írásában IV/983
988 RADÓ BÁLINT elismeri, hogy a „kozmikus harmónia" különböző szintjeinek, „szféráinak" megfeleltetéseiben bizonyos fokú összemosódás mindig is megfigyelhető volt.3 0 Ebben a kor embere a mainál ugyan lényegesen otthonosabban tudott tájékozódni,3 1 de ez még nem zárja ki azt, hogy egy-egy szépíró vagy politikai gondolkodó például Istenről egyfelől mint mindennek ősforrásáról, másfelől pedig mint mindennek végső mintájáról, legfőbb céljáról, elérendő példaképéről szóljon.3 2 Pontosan ezen az alapon állítjuk, hogy Jakab király vallotta egyrészt, hogy hatalma közvetlenül az Istentől ered — ennyiben a divine right „iskolához" tartozott —, de azt is, hogy az Isten mennyei monarchiája ősképe, mintája minden földi királyságnak, így az ő Skóciájának is. Ez utóbbi szempontból viszont már egyértelműen a „Great Chain"-szemlélet képviselői közé sorolhatjuk. Nem látunk okot — Dalyvel ellentétben — arra, hogy a kettőt mint egymást kölcsönösen kizárókat állítsuk be. Jakab király tehát mindenekelőtt rámutat azokra a legfőbb okokra, melyek őt műve megírására késztették. Irtózik a lázadástól, leginkább pedig attól, ha a tömegeket törvénytelen tettekre, királyuk elleni lázadásra ösztönzik a „felforgatás" és a „züllesztés" szószólói. Királyi dühe egyértelműen nem az alattvalók megtévesztett rétege, hanem azok ellen irányul, akik szemforgató módon magukat másoknál okosabbnak tartva a népet engedetlenségre akarják rávenni. Ismét két momentumot szeretnénk itt kiemelni. Az egyik, hogy Jakab az igazi science royalle, az arcana imperii-be való királyi belelátás elkötelezett védelmezőjeként sosem hajlandó azt elismerni, hogy bármily okos és képzett elme is legyen valaki — Buchanan például minden kétséget kizáróan az volt —, egymaga elegendő tudással rendelkezhet ahhoz, hogy magának az uralkodónál is nagyobb bölcsességet tulajdonítva az államügyekben megfellebbezhetetlen autoritásként nyilatkozzék. Sőt, akárhány ilyen „bölcs" tudása sem lehet nagyobb és inkább mérvadó a nép számára, mint az arcana imperii ismerőjéé. Nagyon fontos sietve megállapítanunk, hogy mindez Jakab szemében korántsem zárta ki az uralkodónak való tanácsadás lehetőségét vagy akár szükségességét. Erre elöljáróban csak egyetlen, de annál jellemzőbb példát hozunk fel a Trew Law-ból. A király a Parlamentet — itt egy sajátos hűbéri elvnek és megközelítési módnak vagyunk tanúi — „a király és hűbéresei főtörvényszékének"33 nevezi. Mindössze arra kell tehát gondolnunk, hogy Jakab következetesen végigvezette a divine right elméletet: amennyiben az uralkodó hatalma közvetlenül Istentől származik, Isten meg is ajándékozza egy mindenki másétól eltérő jellegű tudással, a science royalle-lal. Máskülönben nem is volna sok értelme azt állítani, hogy „Juppiter villámai gyakrabban és keményebben lesújtanak a magas és tekintélyes tölgyre, mint az alacsony és hajlékony fűzfára: és a legmagasabb székről a legkönnyebb lecsúszni".34 Márpedig Jakab király a fenti szavakkal összegzi a Trew Law-ban az uralkodó tetteit számon kérő Mindenható vele szembeni jogos szigorát. így válik érthetővé, hogy a szerző meglehetős ellenszenvvel ír azokról, „akik képesnek tartják magu-30 Uo. 10. 31 Uo. 10. 32 Uo.10. 33 Abszolutizmus 1997; 18. 34 Uo. 24.
