Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Cieger András: A bizalmatlanság kora - Lónyay Menyhért a kormány élén I/61
96 CIEGER ANDRÁS képzelésekről rendszeresen tájékoztatni fogja a pártot.12 9 A tervezett gondolatmenetből azonban Lónyay csak az első elemet tartotta meg. Ténylegesen elmondott rövid felszólalásában egyszerűen elfogadta a párt határozatát.13 0 Az előzetes tárgyalások után másnap Korizmics László több Deák-párti képviselőtársa nevében határozati indítványt nyújtott be egy 9 fős bizottság felállítására, amelynek a feladata a házszabályok felülvizsgálata lenne. Az indítvány külön kitért arra is, hogy mindezt az indokolja, mert egy ellenzéki képviselő súlyosan megsértette a tanácskozási rendet. Az új szabályokat már ebben az ülészszakban alkalmazni kellene. Ugyanezen az ülésen Simonyi Ernő viszont egy hét fős vizsgálóbizottság megalakítását javasolta, amely az állam által kötött minden gazdasági szerződést (vasúti szerződések, bérletek, középítkezések, stb.) ellenőrizne. A bizottság tagjait titkos szavazással választanák és a testület csak nyilvános üléseket tarthatna. A honatya javaslatának indoklását ismét a kormány elleni korrupciós vádak megfogalmazására használta fel. A Ház 23-án az ellenzéki javaslatot elvetette. Lónyay a kedélyek megnyugtatása érdekében azt indítványozta, hogy az állandó pénzügyi bizottság nézze át és véleményezze a kormány működéséről az állami számvevőszék által elkészített zárszámadásokat és fogalmazzon meg ajánlásokat a kormány részére, hogy az állami szerződéseket a jövőben milyen mértékben tárják a nyilvánosság elé.13 1 November 25-én tartott beszédében Tisza Kálmán is fontosnak mondta a házszabályok felülvizsgálatát, ám nem értett egyet Korizmiccsal abban, hogy erre az ellenzék felelőtlen magatartása miatt van szükség (véleménye szerint mindkét felszólaló vétett a jó modor ellen), kérte tehát az indoklás elhagyását. Ezt követően Csernatony kapott szót és elnézést kért a Háztól, hogy akarata ellenére (!) megsértette annak méltóságát. Nem kért viszont elnézést Lónyaytól sem ebben a beszédében, sem egy néhány nappal korábban az Ellenőr hasábjain megjelent cikkében. Csupán mondanivalójának stílusán enyhített, amikor úgy fogalmazott írásában, hogy „a minisztereknek nem kellene, nem tapintatos, nem illik, nem szabad legkevesebb okot avagy csak ürügyet is szolgáltatni arra, hogy akárki bármi indokkal és bármely célra rájuk mutathasson, mint az országos elszegényedés közepette is gazdagulókra... bármily lelkiismeretes legyen is a kormányzó férfiak jelleme és eljárása."13 2 Bűnbánó szavaival mindenesetre sikerült elkerülnie azt, hogy a Ház rosszallását fejezze ki beszéde miatt. Lónyay nem akarván tovább nyújtani és élezni a kialakult kellemetlen helyzetet, megelégedett Csernatony bocsánatkérésével és ő is arra szólította fel Korizmicset, hogy javaslatából hagyja ki az indoklást, aki ezt meg is tette.13 3 Lát-129 MTAK Kt. Ms 5307/7. A szöveg hátoldalán ez olvasható: „Jegyzet a párttanácskozmányban mondandókra nézve. Κ intriguája folytán elmaradt." Az ügy hátterét eddig nem sikerült felderítenünk, de Lónyay jegyzeteiben rendszerint Kerkapoly nevét szokta Κ betűvel rövidíteni. 130 Pesti Napló, 1872. nov. 22. 270. sz. (reggeli kiadás) 131 A beszédek olvashatóak: KN 1872-75. 1872. nov. 22. és 23. 37-38. ülés, II. köt. 34-38. és 42-56. Korizmics, Simonyi és Lónyay határozati javaslata megtalálható: Ir 1872-75. 130-131. szám II. köt. 1873. 184-187. 132 Ellenőr, 1872. nov. 20. 269. sz. 133 KN 1872-75. 1872. nov. 25. 39. ülés, II. köt. 63-66. A válságról lásd még: Oláh Gyula: Az 1875—ik évi fúzió története. Bp. 1908. 63-87.
